A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
422 ELNÉMULT GITÁR A tengerpart nagy orkeszterében Tegnap elnémult egy kis gitár. Azóta szívem nyugtalanul ver, És ezt lükteti: „Beh kár, beh kár!" Elnémítója, sjanos, én vagyok! Én, aki minden zene fajtát Kedvelek, hiszen szintén dalolok, Meg-megpengetve lelkem húrját. így történt meg a szomorú eset: A szeles szombat-délutánon A kis zenész ott játszott lelkesen Egy barna tamariszkuszágon. Kiváncsi lettem mérhetetlenül. A ,zene" régen ismerős volt, De látnom eddig sohsem sikerült, Mi produkálja ezt a hangot. Hát most megláttam, és lecsapva rá, Elkvártélyoztam egy dobozban, — Nem gondolva, hogy tettem mily gálád: Hisz szabadságát elkoboztam! A kis kabóca szíve megszakadt, Nem cirregeit többé kitárja . .. A fényes, kéklő dalmát ég alatt Az Istent kevesebb lény áldja! Tegnaptól szívem nyugtalanul ver, Csak ezt lükteti: „Beh kár, beh kár, Hogy a tengerpart orkeszterében Miattam elnémult egy gitár!..." Sp lit Szent már ki László
