A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
399 4. AZ EGYHÁZ IGEHIRDETŐ KÖZÖSSÉG A negyedik modell hangsúlyozza az Isten igéjét. Ahol Isten igéjét hirdetik, és Ament mondanak rá, ott az Egyház; az Egyház esemény: az igehirdetés és a hit találkozásakor valósul és történik. Az Egyháznak, az összegyűlt népnek az a feladata, hogy hallgassa, higgye és meghirdesse Isten igéjét. A hit és az igehirdetés áll az Egyház életének a középpontjában. A Biblia ítél meg minden helyzetet, az Egyházat is. Ebben a modellben az I- gében való hit teremti meg a közösséget és köti össze a híveket. A hit pedig azt jelenti, hogy a hívek az Ige tanúi és hirdetői, azaz Egyház lesznek. A szentségek fontossága másodsorba szorul. Ebben a felfogásban még a keresztség és az Eucha- risztia is elsősorban „ige”: láthatóvá sűrűsödött szó és isteni hívás, és annak hivő befogadása. Mivel minden helyi gyülekezet hitre-szólító szó, az Egyház teljessége minden egyes helyi közösségben jelen van; így az Egyház ezernyi kis egymástól független egyházzá porlik. Az Egyház egysége pusztán abban áll, hogy ugyanazt az evangéliumot hirdetik, mégha különbözőképpen értelmezik is. Valid meg Krisztust és higgy benne, ennyi elég, hogy az Egyház tagja légy. Az Egyház életének a főcélja ezek szerint az igehirdetés. Az üdvösség az ige elfogadásától vagy elvetésétől függ. Aránylag kevéssé figyel arra, hogy a hallgatók megtérnek-e, az Isten uralmának eljöttéért tesznek-e mást is, mint a szóbeli meghirdetést és a bibliás, istenes élet tanúságát. Ez az egyház-modell jellemző sok protestáns közösségre. Az igehirdetést hangsúlyozó Egyház-felfogásnak előnye a bibliás alap, a missziós buzgóság, a helyi Egyház küldetéstudata, a bálványimádás minden formájának bátor, prófétai elítélése, az Isten üzenetével való állandó párbeszéd, állandó bűnbánat és megtérési készség.
