A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
388 Istennel való megbékülésnek az eszköze. A kereszt egyúttal Isten emberszeretetének eszetállító méreteit mutatja. — Azt, hogy az Isten lényege szeretet, nem emberész találmánya. A görög-római pogány bölcsek semmit sem tudnak arról, hogy Istent szeretni lehet, és arról sem tudnak, hogy Isten valamit szeretne. A szeretetben van valami gyengeség, a másik jelenlétének a szükséglete. Hiány az Istenben, amit valaki vagy valami rajta kívülálló önajándékozása szüntetne meg? Milyen nevetséges gondolat! A Jézus előtti idők nem tudtak arról, hogy Istenben a szere- tetet nem szükséglet kielégítése váltja ki, hanem a tökéletesség és boldogság túlcsorduló kiáradása. Isten ismeri, egyetlen egy szóban kimondja magát, és ez az Istenben levő belső tükörkép, melyben magát szemléli: a Fiú. A Fiú teljes épségében visszatükrözi az isteni lét teljességét és boldogságát, és ez a kölcsönös tükrözés a kettejük kapcsa, a kölcsönös Szeretet, a Szentlélek. Isten nem azért teremt, mert belső élete nem elégíti ki, hanem mert belső élete boldogságát akaija ráárasztania teremtmények soka_______________ ságára. Az Isten egyetlen „legyen” szavával A szent kereszt teremtette a semmiből a mindenséget. De a felmagasztalása bűnberögzött emberiség újjáteremtése és az szeptember 14. Egyszülött Fiúhoz való kapcsolása Fia meg---------------------- testesülését, szenvedését — egyedül kereszthalálán keresztül elérhető — feltámadását kívánta. A szeretet valódiságát a földön mással nem mérhetjük, mint az áldozatkészség és az áldozatvállalás méreteivel. Jézus utolsó lehelle- téig és utolsó cseppjéig tanúskodik Isten irgalma és emberszeretete mellett. A másokért vállalt áldozat tanúskodik a mi Isten és emberszeretetünk valódiságáról is. A keresztúti ájtatosság végzése, a szentmisén való részvétel ezt az önzetlen áldozati életet kell, hogy táplálja és felszítsa bennünk. A kereszt nemcsak engesztelő áldozat és nemcsak a szeretet valódiságának bizonyítéka. A kereszt a megdicsőülés útja, a győzelem jelvénye. Jézus akkor lép rá megdicsőülése útjára, mikor ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe, hogy egyetemes királyként föllépjen trónusára, a keresztre. Előre látja a napot, melyen minden embert magához vonz, ez pedig az a nap, amelyen felemeltetik. A földről a keresztreemelése: mennybeemelkedésének kezdete. — Ez áll a mi keresztünkre is.
