A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
389 A BIBLIA NYELVEZETÉNEK KULCSSZAVAI ÜDVÖSSÉG ÜDVÖZÍTŐ ÜDVÖZÜL ÜDVÖS- menekülés- megmentő- megmenekül- ami a menekülést segíti E szavak által jelzett fogalmak lényegét a héber nyelvben gyökök egész együttese fejezi ki: mindegyik ugyanarra az alapvető tapasztalatra utal — halálveszélyre és attól való megmentésre, ill. megmenekülésre. Ha támadás okozza a halálveszélyt, úgy a támadótól szabadit meg az, aki üdvözít. Ha fogsággal jár együtt a halálveszély, úgy kivált az, aki az üdvösséget hozza. Ha betegség következménye a halálveszély, úgy üdvözít, aki gyógyít. Az üdvösség tehát győzelem, szabadság, élet, béke. Erre az általános emberi tapasztalatra támaszkodva magyarázza meg az emberélet értelmét feltáró Isten saját evilági tevékenységének egyik leglényegesebb szempontját: Isten üdvözíti az embereket, Krisztus a mi üdvözítőnk, az Evangélium minden hívőnek meghozza az üdvösséget. Az összehasonlító vallástudomány tanúsága szerint minden vallásban az Isten eszméje a legválságosabb helyzetekben való segítés, mentés eszméjével párosul. Az Ószövetség embere azonban nem mitológiai hiedelmek alapján, hanem történelmi tapasztalata nyomán tudja, hogy válságos helyzetekben az Isten tud és bizonyos feltételek mellett akar is segíteni. Amikor a választott nép kritikus helyzetbe kerül és Isten abból megszabadítja, akár a körülmények gondviselésszerű összejátszása által, amely elmehet egészen a csodáig, akár azzal, hogy emberi vezért küld, aki őt győzelemre vezeti, Izrael megtapasztalja „Isten üdvösségét". Klasszikus példa erre a Szenna- cherib által Kr. E. 701-ben ostromolt Jeruzsálem: Asszíria királya kihívja Jahvét, hogy mentse meg Izraelt, ha tudja — Izajás megígéri a
