A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
3 A tanító betűvetésre, a mester szakmára oktatja a tanulót... A mester örül, ha taníthat, a tanuló hálás lehet, hogy értékes és jó emberré fejlődhet és hasznos tagja lesz a közösségnek. Az egymásraszorultság és annak megtapasztalása úgy látszik hozzá tartozik az emberi élethez. Nemcsak a köznapi, hanem a vallásos életünkben is megtaláljuk ezt a kölcsönös függést, a mester és tanítvány kapcsolatot, — az egymásraszorultságot. A szentek a tanítómestereink, akik valahogy jobban észreveszik az Isten terveit, és aszerint élve, életükkel elénk tárják a sikeres emberi élet, a keresztény élet titkát. A januárban ünnepelt Szent Margit életéből ragadunk most ki néhány pillanatképet, hogy abból tanulva, mi is hozzá hasonlóan sikeressé tegyük az életünket. Szülei még születése előtt megfogadták, hogy különös gonddal Isten szolgálatára nevelik. Egyrészt meghat a szülők jámborsága, u- gyanakkor kicsit talán érthetetlennek tartjuk, hogy lehet valakit kicsi korában Istennek ajánlani. Miért nem hagyták, hogy felnőljön és maga válasszon? Ne felejtsük azonban, hogy valójában minden Istené. Úgy függünk az Istentől, mint a hang az énekestől. Ha megállna a lé- lekzetem, elállna a szavam is. Margit szülei is azt tették, amit Isten kívánt tőlük, különös gonddal azon voltak, hogy Isten akarata szerint éljen a gyermekük. Csak arra törekedtek, mint minden szülő: gyermekük életét helyes irányba terelni. Egy másik kép Szent Margit életéből a zárdába visz bennünket. Feljegyezték róla, hogy a legnagyobb készséggel dolgozott a konyhán, és vállalta a legnehezebb munkákat. Kékre fagyott kezekkel tisztította a halat a kútnál, a betegeket különös gonddal ápolta, és ahol csak lehetett, mások segítségére volt. Élhetett volna másként is, úgy, hogy neki szolgálnak. Az ellenkezőt választotta, és ő szolgált másoknak. Nemde ezt mondta Jézus is, amikor tanítványai lábát megmosta az utolsó vacsorán? És máskor is azt mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon. Igen, azért születünk, hogy Istennek éljünk, és ezt úgy tesszük, hogy másokért élünk, másokat segítünk. Szent Margit is ezt tette, mert számára is Jézus élete volt az egymásraszorultság szépségeinek olvasókönyve. Ennek a másokért való életnek van egy másik oldala is, mégpedig az, hogy nemcsak másokért élünk, hanem az, hogy nem engedjük a gonoszság, a széthúzás, a gyűlölködés elterjedését. — Újra a konyhában látjuk Margitot, ahol segédkezik. Egyik magyar nemes úrilány kiáll hatatlannak tartotta Margit egyszerűségét, azt hitte, ez csak képmutatás nála, és dühében a mosogatóronggyal arculvágta Margitot. A király lánya úgy válaszolt, mint Mestere, Jézus tette, amikor arcul verték. Nem ütött vissza, és nem engedte, hogy a gyűlölködés kifej
