A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
307 lényegében azonos struktúrával és lényeges személyi változások nélkül. Miklós államtitkár Bécsben közzétett dokumentumában kifejezte reményét, hogy álláspontját a magyar egyház és állam kapcsolatának történelmileg kialakult helyzetéről azoka a felelős egyházi személyek is meg fogják érteni, akik egyelőre még,árreális célok” elérését tűzik maguk elé. Amikor ennek konkrét példájaként II. János Pál pápát nevezte meg, valószínűleg a pápának a magyar püspökökhöz írt, 1978. december 2-án kelt levelére céloz, melyben a pápa többek között kifejezte meggyőződését, hogy a magyar katolikus egyház „továbbra is fogja tudni alakítani (conformare) az ország szellemi arculatát”. A probléma, melyet Miklós itt lát, talán a „conformare” kifejezés értelmezésében rejlik: „egyedül meghatározni” vagy „alakításban résztvenni”. Miklós államtitkár ugyanakkor nem kívánja lezárni a „történelmüeg kialakult helyzetet”, ellenkezőleg, ugyanolyan nyomatékkai hangsúlyozza a kialakult helyzeten való változtatás lehetőségét is. Azonban minden változásnak a fent említett „adott realitásokból” kell kiindulnia. Miklós hangsúlyozza,hogy a hívek jogos vallásos igényét mindig figyelembe fogják venni. A jogosság bizonyítása viszont az egyház dolga. Beszél arról is, hogy az ilyen alapokon célba- vehető változás mindig csak „kis lépés” lehet. Gyors, vagy nagyszabású változáshoz az állam nem járni hozzá. Az ilyen követelések „túlfűtött érzelmi illúziók, nosztalgikus demonstrációk”, melyek hosszabb távon csak károsak lehetnek. Az állami szóval kis lépésekre korlátozott pasztorális reform modus vivendije, a rohamosan csökkenő papi létszám miatt — mint fentebb említettük — könnyen a magyar egyház modus moriendi-jévé válhat. Ez az út akkor válhatna hatékonnyá, ha a kis lépések átgondolt és részleteiben is kidolgozott lelkipásztori terv szerint történnének. Ehhez azonban megbízható helyzetfelmérésre és alapos tervezésre volna szükség, melyet az ÁEH eddig nem engedélyezett. Lékai prímás, aki maga is azt vallja, hogy a megújulás csak kis lépésekben történhet, esztergomi beiktatásakor, 1976. februárjában hangsúlyozta a felmérések szükségességét — de ezen a téren eddig még semmi sem történt. A Prímás által tett eddigi kis lépésekből nagy koncepció nem tűnik ki, eredményeit elsősorban személyi presztízsének, kapcsolatainak latbavetésével érte el. BEFEJEZÉS II. János Pál pápa 1979. június 5-én Csensztochovában alengyel püspöki kar előtt tartott beszédében foglalkozott az előfeltételekkel, melyeken egy szocialista állam és a helyi egyház közötti kapcsolat megbízhatóan felépülhet. Amit ott a pápa mondott, teljes mértékben alkalmazható a magyar egyházra. A lengyel szocialista állam és az egyház viszonyának normalizálódásáról szólva a pápa hivatkozott elődeinek, XXIII. Jánosnak és VI. Pálnak tanítására, valamint a Zsinatnak a vallásszabadságról szóló nyilatkozatára, majd így folytatta: „Világos az, hogy ezeknek az elveknek konkrét alkalmazása csak akkor felelhet meg a ’vallásszabadság’ eszméjének, ha figyelembe veszik az egyház reális szükségleteit, amelyek sokrétű tevékenységével kapcsolatosak...”.
