A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
279 — Mikor jött össze ez a vidám társaság először, és mikor alakult a klub? — kérdeztem Karola nővért, aki Lazlock Annának, a klub vezetőjének ajobbkeze. — Rendszeresen 1976 szeptembere óta jövünk össze. Az alapötletet a Nyugdíjasok Klubjához az a megfigyelés adta, hogy viszonylag sokan jártak az idősebbek a temetésekre. Sajnos a lakodalmakba nem mindig hívták őket, így csak egy-egy temetés alkalmával találkoztak. Oda nem kell meghívó... — Hogyan szervezték meg a klubot? — Nem kellett nagy szervezést csinálni, összesen egyszer hirdettünk a templomban valami programot a nyugdíjasok számára, mindjárt az első alkalommal összejöttek vagy harmincötén. Utána már ment minden magától: hívták barátnőjüket, féijüket, ismerősöket, akikkel szívesen találkoztak volna eddig is, csak nem volt rá alkalom. Persze nem rendszeres foglalkozásokkal kezdtük, hanem csak néha szerveztünk egy kirándulást, vagy zarándoklatot. De hamarosan felmerült az igény, hogy hetente tartsunk ösz- szejöveteleket. — Ki támogatja a klubot? — Helyiséget és még sok más segítséget az egyház- községtől kapunk. De a kormány is ad évente jelentős ösz- szeget a céljainkra. — Milyen lelkipásztori ellátást kap a klub az egyházközségtől? — Minden héten külön szentmise van számunkra a templomban, külön szentbeszéddel is. Ezenkívül a szorosabb kapcsolat a plébániával azt is jelenti, hogy jobban tudunk a betegeinkről. Ez nemcsak azt eredményezi, hogy alig halnak meg szentségek nélkül, hanem azt is, hogy betegségük idején plébánosunk is és a klub tagjai is szívesen látogatják öregjeinket. Gyakran közösen is imádkozunk az összejöveteleken a betegeinkért. Ezenkívül felmerült annak is a lehetősége, hogy ha az egyházközség területet ad, a kormány felépít a templom
