A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
272 és gyakorlatának megfelelően nemzetközi méretekben segítsék a haladó erők ösz- szefogását, támogassák az antiimperialista egységfront megteremtésére irányuló erőfeszítéseket." A helsinkii egyezmény aláírása után „a magyarországi egyházak nemzetközi tevékenysége általában arra irányul, hogy az egyházak valamennyi aláíró államban helyesen értelmezzék a helsinkii dokumentumot és tevékenységüket e- szerint alakítsák." Az egyházak szerepének elemzését Miklós államtitkár így összegezi: „Mindezek a hazai és nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a szocialista állam és az egyházak között újtípusú kapcsolat jött létre. Az egyházak új elvi alapokra helyezték működésüket." KOMMENTÁR M ielőtt elemzésünkre rátérnénk, két előzetes megjegyzést teszünk: 1. Miklós államtitkár egyházakról beszél, mi itt elsősorban a katolikus egyházat tartjuk szem előtt, főleg, amikor a magyarországi tényekről lesz szó. Számunkra az Egyház a Krisztusban hívők közössége: látható, szervezett valóság és ugyanakkor természetfölötti közösség is. Mivel Miklós államtitkár, mint szociológiai, társadalmi valóságot fogja fel az egyházat, mi is elsősorban erről beszélünk, nem zárva ki az egyház lényegének teológiai értelmezését. Hozzá kell tennünk azt is, hogy Miklós államtitkár általában csak az egyházi vezetőkkel, püspökökkel folytat párbeszédet (meg a Vatikán képviselőivel): az egyház valójában az egész Isten-népe, püspökök, papok, hívek együtt. 2. Szem előtt kell tartani, hogy Miklós a szocializmusnak egy bizonyos fogalmát képviseli. Ma már szocializmusokról, marxizmusokról stb. beszélnek. Amikor tehát pl. „a szocializmus építéséről" van szó, pontosan meg kellene határozni, milyen szocializmusról beszélünk, milyen annak ideológiája és gyakorlata, milyen emberképet és társadalmi modellt, milyen politikai etikát stb. foglal magába, és mennyire teszi lehetővé a rendszert alkotó elemek szétválasztását. A katolikus felfogás egy adott, konkrét helyzetben igénybe veszi a hit „kritikai funkcióját", hogy mítosztalanítsa, relativizálja az ideológiát és a politikát, és hogy mindent Isten országa és az ember üdvössége szempontjából értékeljen. Az egyház ugyanakkor az államhatalomban a közjó előmozdítóját látja, ezért támogatja az állam vezetőit annak megvalósításában - függetlenül az adott politikai rendszertől. A múltban és a jelenben is magától értetődő, hogy az egyház résztvesz a közjó előmozdításában - azon a területen, amelyre evangéliumi küldetése van. „Az egyház mindig tanította, hogy elő kell mozdítani a közjót, és ezzel jó állampolgárokat nevelt minden államnak... E közjó, melynek szolgálatára van rendelve az állami tekintély, teljesen csak úgy valósulhat meg, ha minden állampolgárnak biztosítják jogait. Különben a társadalom szétesése, az állampolgároknak a tekintéllyel való szembehelyezkedése következik be, vagy pedig az elnyomás, a megfélemlítés, a terror helyzetei állnak elő, amelyekre századunk totalitarizmusai számos példával szolgáltak... E jogok közé számítják a lelkiismere
