A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
271 manizmus eszméjének terjesztésében, a nép szeretetében, a buzdításban a munkában való helytállásra, a bűnözés elleni harcban, a nemzeti múlt haladó hagyományainak és kultúrális értékeinek ápolásában (pl. a műemlékek védelmében, az egyházi tudományos gyűjtemények gondozásában, a történelmi kutatásokban)." De az egyéni vallásos hit is szerepet játszik „az egyes személyek magánéletében, az emberek egymáshoz való viszonyában, az erkölcsi normák védelmében, vagy más normák bírálatában." Ennek a szocializmus építésében való egyházi együttműködésnek is köszönhető, hogy „a nemzeti egység megvalósult és megszilárdult, tartalmában és kiterjedésében gazdagodott, tágult." „Meg vagyunk elégedve az eddigi eredményekkel, ahogy a magyar egyházak viszonya fejlődött a szocialista államhoz. I- lyen értelemben jelentette ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1979. március 28-i ülésén: „Kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetünk egyik fontos összetevője az állam és az egyházak közötti rendezett viszony. Tapasztalatunk szerint a püspökök és a papság legnagyobb része törekszik az elért rendezett kapcsolatok fenntartására." A magyar egyházak másik szerepe a szocializmusban — Miklós államtitkár megítélése szerint - a nemzetközi kapcsolatok fenntartása. „A magyar egyházak képviselői az elmúlt években kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat létesítettek és tevékenyen résztvesznek a nemzetközi életben... A kétoldalú összeköttetések során más országok egyházainak képviselőivel is kapcsolatba léptek. Az elmúlt években a Magyarországot meglátogató, vagy onnan kiutazó egyházi személyiségek száma százakra rúg. A magyar egyházak képviselői a világi és egyházi békemozgalmakban (Egyházak világtanácsa, Keresztyén Békekonferencia, Európai Katolikusok Berlini Konferenciája stb.) is jelentős tevékenységet fejtenek ki. Az egyházak sajátságos feladatot ismertek fel a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a háborús veszély kiküszöböléséért folytatott erőfeszítésekben. A magyarországi egyházak vezetői az elsők között voltak, akik a nemzetközi egyházi világ- szervezetekben a hidegháború idején is hangsúlyozták a népek kölcsönös megértésének, a szocialista állam és az egyházak együttműködésének lehetőségét és szükségességét. Teológiai és tudományos munkásságukban is kifejeződik a nemzetközi imperialista törekvések éles bírálata, a szocializmus és a humanizmus i- genlése. A magyar protestáns és katolikus egyházak jelentős szerepet vállaltak a nemzetközi keresztény békemozgalom megteremtésében is. A szocialista országokban élő egyházak működése fokozott jelentőséget nyert a harmadik világ népeinek felemelkedésével és a nemzetközi politikai életben való aktív részvételével. Azokban az országokban ugyanis, ahol a gyarmatosítás maradványai még megvannak, új tájékozódási pontot jelentenek azok az egyházi törekvések, amelyek, nem kötődve az imperializmus és a kapitalizmushoz, feltárták a társadalmi haladás és a kereszténység viszonyának új lehetőségeit. A magyarországi egyházak nemzetközi tevékenységében megnyilvánuló célkitűzés, hogy a békés egymás mellett élés és politikai együttműködés elveinek
