A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
I /^•/JfCatolikus testvéreink számára még ezt tehetjük hozzá: amikor elismerjük és tiszteletben tartjuk az emberélet szent voltát, egyúttal elismerjük egyrészt minden emberi egyén páratlan értékét — hisz mindegyikünk Isten képére és hasonlatosságára van teremtve másrészt Isten uralmát az emberélet felett — annak megteremtése és befejezése felett is. A terhességmegszakítás ellen, valamint a magzat és a bajbajutott anya élete érdekében kifejtett tevékenység olyan szere- tet-gyakorlat, amelynek jelentése az ö- rökkévalóságba nyúlik. Amint II. János Pál pápa első körlevelében (Az Ember Megváltója, 16. pont) emlékeztet iá, mindnyájunknak szem előtt kell tartanunk az utolsó ítéletről szóló leírást, úgy, amint Máté Evangéliumában olvashaljuk (Mt. 25,3146). A szavak mögötti jelentésig hatolva fel kell tételeznünk ebből a leírásból, hogy amikor az ítéletnap eljön, maga elé idézi azokat, akik igazságtalanul, könyörület és bánat nélkül ölték meg az ártatlan magzatot. De szava lesz azokhoz is, akik igyekeztek az ártatlan kis életeket megmenteni. Feltételezhetjük, hogy ezekhez az Úr így szól majd: Amit legkisebb testvéreim érdekében tettetek, nekem tettétek! 262 Mi lesz, ha föl nem ébredek? Istenem, hogy szenvedek! Ver a szívem, és vad talány, az élet hány ki,vagy én az, aki hány? Borzalmas valóság, könny teli. Bezárt magány és esteli. Hol vagy? Ki vagy? Itt vagy velem? Ös Élet, Szülőm, az Életem?! „Veled, melletted, csak gagogyd amit az életed nekem motyog. Hallom a Hangod, esteli magányban, amely gyermeki. Bízd rám magad és lélegezz, ver a szived s verése ez: Élet, Teljesség, esteli, sorsom sorsát Beléd veti! Ússzál hát rajtam, kis hajó, Tenger vagyok. Mindaz a jó. ami csak van, itt van közel felém, velem, belém ölel.” Cser László AZ ÖLELÉS
