A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
(28) jMagyon szükségesek és biztatók azoknak az önkéntes egyesületeknek az erőfeszítései, amelyekben katolikusok és nem-katolikusok közösen, gyökerében támadják meg a magzatelvételt, amikor erkölcsi és anyagi támogatást biztosítanak minden olyan várandós anyának, aki hajlandó magzatát végig kihordani, és nem engedi meg a terhességmegszakítást. Több egyházmegyénk ünnepélyes ígérettel kötelezte el magát ilyen segítésre. Tapintatos titoktartással az asz- szonyokról leveszik az anyagi terheket, sőt kívánalomra ez a segítség arra is kiterjed, hogy gyermekéről születése után mások gondoskodnak. Ennél azonban sokkal többet kell tennünk, katolikusoknak is, és mindazoknak,akiknek egyaránt gondjuk az anya és a gyermek. A kormány és a hatóságok nem tekinthetik az abortuszt eszköznek felelősségük csökkentésére, például a lakáshiány-problémák megoldásában. Mégkevésbé tekinthetik a művi vetélést a túlzsúfolt iskolák, az egyszülős családok és a fiatalkorú bűnözés problémáinak megoldásaként. A kiadás-eredményesség arányszám és a takarékosság szempontjait mindig alá kell vetni az emberi jogokra vonatkozó alapelveknek. BIZTATÁS (29) ^f^zoknak, akik a magzatelvétel ellen, amagzat és abajbajutott a- nyák életéért és jövőjéért küzdenek, azt mondjuk: ne csüggedjetek! A törvények, társadalmunk szokásai és véleményei — néha úgy tűnik — túl szilárdan a terhességmegszakítás pártján állnak. A lényeges reform olykor elérhetetlennek tűnhet, - és méginkább a teljes igazságosság, amelyre törekedtek. Küzdelmetek mégsem hiábavaló. Legalább annyit biztosan elér, hogy társadalmunkat megóvja a nagyobb és gyorsabb romlástól. Azt is biztosan eléri, hogy mindenki számára nyitva tartja a választási lehetőséget, amit különben elnyomnának és feledésbe merülne: hogy a terhes nők, rokonaik és barátaik, orvosaik, ápolóik és szociális gondozóik tiszteletben tartsák az ártatlan életet, és visszautasítsák a gyilkolásban való közreműködést. A legjobb esetben pedig sikerrel járhat az erőfeszítésetek. A siker már sokszor látszott a társadalom reformereinek szemében szinte elérhetetlennek, sokszor majdnem addig a percig, amikor elérték. FELHÍVÁS feladat-vállalásra (30) magzatelvétel gyakorlata és könnyűvé-tétele által társadalmunk elvesztette tájékozódóképességét. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit tettem én, és mit fogok tenni, hogy utat mutassak polgártársaimnak, akik ezen a téren az erkölcsi tartást elvesztették. Ha a foglalkozásunk orvos, ápoló, vagy szociális gondozó: szüárdan állunk-e? Ha tanítók vagyunk: megalkuvás nélkül tanítottunk-e? Ha fiatalok vagyunk, és igazságosságra szomjazunk: kiteijedt-e gondunk arra az embertársunkra is, aki még nem született meg? Sokunknak be kell ismernie, hogy még nem tettünk eleget. Most van itt az idő, hogy ilyen, vagy o- lyan formában a jóakaratú munkára elkötelezzék magukat: az abortusz ellen, a magzat és abajbajutott anyák élete és jövője érdekében. 261
