A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
256 közt ide, Salernoba menekülnöm), hanem azáltal, hogy bűnbánatot tartotok, és visszatértek az Anyaszentegyház engedelmességébe... Ezek a szavak a szív legmélyéből szakadtak föl. Gergely akaratlanul is elárulta velük legbennsőbb valóját. Erővel ültették őt a pápai trónra (amiben az alázatos szerzetes azután Isten rendelkezését látta), egy olyan korszakban, amikor az erősek is félve menekültek ez elől az emberfeletti felelősség elől. Ő azonban nekivág a lehetetlennek: a lesüllyedt pápai tekintély megszilárdításának, a felborult béke helyreállításának. Követei egész Európát bejárják, ő maga az egész keresztény világgal levelezik. Uralkodókat int, fedd, bátorít, vígasztal, vagy ha kell, ki is közösít. Nem tűri, hogy bárki is Krisztus földi helytartója mellé tolja fel önmagát. A pápa (és természetesen az Egyház) egyedül Istennek van alávetve. Egyedül neki van joga püspököket letenni, vagy kinevezni, még a császárt is megfoszthatja a trónjától, ha nem tartja meg az Isten és az Egyház törvényeit. Henrik természetesen tiltakozik a pápa effajta „túlkapásai" ellen, de Gergely érzi és hirdeti a maga igazát. Mint keresztény hívő, a király is csak az Egyház alattvalója, és ő, Gergely, Isten előtt felelős az ő lelkiüdvösségéért éppen úgy, mint a püspökök, vagy a papok lelkiüdvéért. A királyok igen sok esetben zsarnokok. Ki ítélje el őket, ha nem a pápa? Vajon melyik keresztény hívőnek van szüksége a halálos ágyán a királyok segítségére? De halálos ágyán a király is rászorul a pap segítségére. Ezért erősödött Gergely pápában még a száműzetésben is a meggyőződés: neki így kellett cselekednie. Nem magáért, hanem az Egyház szabadságáért. Különben eretnekek, tisztátalanok és barátságot színlelő ellenségek kerekedtek volna fölül Krisztus Jegyesén. Ezért volt az u.n. invesztitúra-harc, ezért ragaszkodott körömszakadtáig elveihez, és végül ezért vállalta a száműzetést is... A pápa utolsó segélykiáltása volt az idézett körlevél, amely azonban beleveszett a fegyverek és a gyűlölet-okozta felfordulás pokoli zsivajába. - A pápa utolsó körlevele süket fülekre talált. Nem volt többé visszhangja a keresztények között. Az ellenpápa az úr, és Henrik diadalmasan vonul végig az Örök Város utcáin... Gergely hiába várt. Várt és hitt, amíg el nem jött érte Az, Akinek helytartója volt itt a földön. Halálos ágyán lelkére kötötte övéinek, hogy csak törvényesen megválasztott pápát fogadjanak el. Még utolsó óráiban is az Egyházon járt az esze, amelynek olyan hűséges szolgája volt a földön... Dilexi i üsti ti am et odivi iniquitatem, propterea morior in exilio: szerettem az igazságot, gyűlöltem a gonoszságot: ezért hatok meg számkivetésben. Ezek voltak utolsó szavai. Testét Szent Máté evangélista mellett helyezték nyugovóra. TENYÉR ÉS ÖKÖL Nem akarok már összefogni semmit. Ujjaimat szétnyitom. Egy tenyéren Ó, mennyivel több fér el, mint amennyit az ököl összeszoríthat keményen. Váci Mihály
