A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
249 Radó Polikárp OSB. Jézus Szíve ünnepe Szentlélek ünnepe utáni idő első állócsillaga a Szentháromság ünnepe, az Isten titokzatos belső életébe világított bele, hogy amennyire vakoskodó szemünk erre képes, megsejtsük már itt a földön, a mennyei látnivalók mily végtelen folyama vár ránk, hogy a halandóság köntösét levetvén, elmerüljünk benne. Az Űrnap ünnepének nyolc napján át az Egyház vándorutunk eledelét, Jézus titokzatos testét és vérét állította szemünk elé. A harmadik csillag, Űrnap nyolcada után Jézus Szent Szívének ünnepe, a testbe öltözött isteni Ige emberi szívének kimondhatatlan szépségeire árasztja fény özönét. E harmadik csillag szelíd fénnyel sugározza felénk, hogy az Isten szeret minket akkor is, ha sújtó, de mégis szent keze megsebez, mert látnunk kell, minő szeretetet tanúsít irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk. Ezt az isteni szeretetet azonban, melyről az előző két ünnep szólt, e harmadik egészen közel hozza lelkűnkhöz, mert amint a prizma szétbontja a napnak elviselhetetlenül tündöklő fehér fényét a színek csillogó összhangjába: úgy mutatja a Jézus Szíve ünnep az Istennek irántunk való mélységes szerelmét. Ezt az érthetetlen szeretetet azonban megtapasztalásunk számára érthetővé teszi egy emberi lélek teremtett szeretete által, mely a szentséges, de mégis emberi Szívben dobbanik felénk. Az isteni személy által magára vett emberség nem lobbant el az istenség lángözönében, hanem megmaradt velünk együttérző emberi mivoltában. Csak egyetlen egyben más ez a Szív a miénknél: bűnre képtelen volt, mert emberi lelke létezésének első pillanatától kezdve színről színre látta a vele egy személyben egyesült Istent, a végtelen jó szemlélete pedig lehetetlenné teszi a tőle való elhajlást. Minden másban azonban testvéri, szerető szív ütemét érezzük, ha Szent Jánosként keblére hajolva figyeljük lüktetését. Megértő marad ez az istenemberi Szív akkor is, ha beleesünk az egyetlenbe, melyre nem képes, a bűnbe. Az emberi élet a gonosz lélek és ösztönéletünk ellen vívott harcnak a csatatere. Nem csoda, ha megsebesülünk, hiszen azoknak a sorsa ez, kik viadalba szállnak. Porbasújtott önmagunk fölé az irgalmas szamaritánus emberi szive hajol és megjkönyörülve szenvedéseinken, isteni hatalmával gyógyítja vétkeink sebét. Ezt hirdeti nekünk a harmadik csillag: Jézus Szent Szívének ünnepe. Mindenki tudja, hogy az újkorban ez az ájtatosság a szigorú klauzúra restekében élő Paray-le-Monial-i francia apácának, Szent Alacoque Margitnak (+1690) adatott magánkinyilatkoztatásokból indult el. Az alig sarjadni készülő fácskát mindjárt a XVII. században óriási viharok támadták meg: a janzeniz- mus egész dühével fordult ellene, a kevesen üdvözülők ál-evangéliumát hirdető
