A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
250 komor próféták Jézus Szíve tiszteletét helytelen új ájtatosságnak bélyegezték. Pedig ez a minden nehézség ellenére napjainkban legnépszerűbbé nőtt áhitatforma, bár térbeli kiteqedése az utolsó 150 esztendőre esik - időben nagyon mélyre ereszti gyökereit. Szent Margit még be sem lépett zárdájába, mikor már Eudes Szent János 1670-ben Jézus Szíve misét és zsolozsmát hagyatott jóvá püspökétől újonnan alapított szerzete részére. A fonalat visszagöngyölítve, csodálkozva vesz- szük tudomásul, hogy 1585-ben az újvilágban, Brazíliában emelték az első templomot a Szent Szív tiszteletére. Csak a régi középkori hagyományt követték ebben, mely a korai gótikának markáns alakjában: Szent Bernátban találta meg első apostolát a XII. században. Szent Bemát szerint Jézus Szíve az a sziklahasadék, amelybe az Isteni Vőlegény galambját, az istenszerető lelket fészket rakni várja. Ezen az úton indultak el a XIII. század nagy misztikus lelkei a bensőséges Jézus Szíve tisztelet felé: Szent Luitgardis (+1246), Magdeburgi Mechtild és az új áhítatban tanítványai, Szent Gertrud és Mechtild, a helftai ciszterci apácák. Szent Gertrúd egy látomásban megkérdezte Szent János evangélistát, miért nem nyilatkoztatta ki evangéliumában Jézus Szívének kincseit, mire azt a feleletet kapta, hogy az Úr Szívének tiszteletét az utolsó időkre hagyta. A XIII. század új rendjei, a ferencesek és dominikánusok egyöntetűen foglaltak állást az új kultusz mellett. Hogy csak a legkiválóbbakat említsük: Szént Bonaven túra, majd később a nagy német misztikus, Seuse Henrik, Sienai Szent Katalin ésBemardin. - Valóban az újabb időkben, 1765-ben engedélyezte hosszú harcok után XIII. Kelemen pápa először a Szent Szív liturgikus tiszteletét. Azóta több mise- és zsolozsmaszöveg látott napvilágot, míg XI. Pius pápa 1928-ban az ünnepet elsőosztályú főünneppé emelte. Bizonyára nem véletlen, hogy ez akkor történt, mikor a római kérdést megoldotta és néhány héttel később, 1870 óta először hagyva el a vatikáni palotákat, hétezer pap körmeneti kíséretével vitte az Oltáriszentséget a San Pietro terén keresztül a földkerekség legnagyobb bazilikájába. Mi még fiatalok voltunk, mikor tán tíz évvel e dátum előtt egy világmozgalom keretében mi is aláírtuk ezt a petíciót, mely a Szentszéktől azt kérte, hogy Jézus Szivének ünnepét nyilvános ünneppé tegye meg. A kérés ebben a formájában teljesíthetetlen volt, mert a modem élet nem kedvez egy új nyilvános ünnepnek, de XI. Pius pápa mégis a legnagyobb egyházi ünnepek rangjára emelte, elsőosztályú (1956-ban megszűnt ez a kategória), oktávás ünneppé tette és egyúttal új zsolozsmát és miseszöveget adott ki. Ezzel az intézkedéssel az Egyház végleg hitelesnek jelentette ki a magánjellegű kinyilatkoztatást, melyet Alacoque Szent Margit kapott Jézustól: „Azt akarom, hogy Úmapja nyolcada után való pénteken az egész Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak.” Az irgalmas és üdvözítő szeretet ezen ünnepének tárgya és ez a Jézus Szíve tisztelet végső, legmélyebb értelme. Még ma is vannak, és nem is a közömbösek között, akik nem nagyon állítják ezt a tiszteletet, mert nem értik meg teljes egészében. Jézus emberi Szívének kultusza voltaképpen semmi más, mint az c istenemberi egyéniségének kikristályosodott tisztelete. Tiszteljük és imádjuk ezt
