A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
L 246 Az ünnep megkedveltetésére közvetlenül sokat tett a XIII. században Szt. Julianna, lüttichi apáca, aki egy látomásában a teliholdat látta, amelyből azonban egy darabka hiányzott. Mennyei sugallat révén megtudta, hogy a hold az egyházi évet jelképezi, hiánya pedig az Oltáriszentség ünnepe. Julianna látomása többek között Pantaleon Jakab, lüttichi papot is megindította. Jakab később IV. Orbán néven pápa lett. Éppen Orviétóban nyaralt, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltozás alatt vérezni kezdett (1264). Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. Orbánt a csoda most már arra bírta, hogy űrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje, Aquinói Szent Tamást pedig megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával. A filozófus Tamás költőként is remekelt: az ünnep szekvenciája (Lauda Sion Salvatorem) és körmeneti énekei (Pange lingua gloriosi, Sacris Sollemniis, Verbum supernum) a középkori himnuszköltészet legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak. Számos szép magyar fordítást is ihlettek, köztük a két legnagyobbat, Babits Mihályét és Sík Sándorét, továbbá Szedő Dénesét. Az úrnapi kultuszt éppen hazánk a legelsők között karolta föl. Keltezésekben hamar felbukkan. 1271. Kolozsvár: quinta feria proxima ante festum SS. Corporis Christi. 1301. Nagyszeben: feria sexta post festum SS. Corporis Christi. 1313. Nagyvárad: in festo corporis Christi. 1315. Székesfehérvár: in quindenis festivitatis corporis Christi. Mindezek az adatok űrnapjának már virágzó kultuszáról tanúskodnak. Kibontakozásukban részük lehetett a latin (vallon) kereskedőknek és az erdélyi szászok rajnai kapcsolatainak is. Az újszerű eucharisztikus szemléletnek és érzületnek állnak szolgálatában hazánkban is a Krisztus 7esfe-társulatok, papi, olykor világi közösségek: Buda, Pest, Magyaróvár, Sopron, Bazin, Pozsony (1349. fraternites corporis Christi), Pozsonyszentgyörgy, Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Lőcse (1402, Brunderschaft des heiligen Leichnams Christi), Kassa, Eger, Kolozsvár, Szászbeszterce, Nagyszeben (1372, Gesellschaft des heiligen Leichnams, fraternitas excelsi et mirifici sacramenti corporis et sanguinis Christi), Brassó városokban. Budán és Sopronban két Krisztus Teste-társulat is virágzott. Budán az egyiknek, amelynek a Mária Magdolna templomban volt oltára, a magyarok, a másiknak pedig, amelynek oltára a Nagyboldogasszony templomában állott, a németek voltak a tagjai. Sopronban ellenben az egyikhez papok, a másikhoz pedig világiak tartoztak. Az első társulat Pozsonyban alakult, a többi általában a XV. században. E társulatok célja Isten dicsérete és Krisztus testének tisztelete. A tagok az Oltáriszentség dicsőségére minden csütörtökön énekes nagymisén vettek részt. Gondoskodtak arról, hogy közülük senki meg ne haljon az Oltáriszentség vétele nélkül, és hogy a pap illő kísérettel vigye a beteghez. A város szegényeit és az i- degeneket a társulat temette el.
