A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
237 Az említett jelentésekben se szeri se száma azoknak a problémáknak, hogy ilyen megy olyan udvari és állami eseményeknél kit illet meg az elsőbbség. A külföldi képviseletek vezetői valósággal vetélkedtek egymással, hogy melyikük tudja biztosítani a másik uralkodó fölött saját uralkodójának elsébbségi jogait. • 1761-ben az passaui püspök hűbérbirtoki beiktatása volt esedékes. Kelemen szász királyi herceg volt az új püspök,és a császár, mint hübérúr adományozott hübérbirtokot az egyházfőnek. Nem egyházi, hanem merőben világi beiktatás volt ez, és a császárt Podstaski gróf képviselte . Azonban a császári megbízott és a püspöki káptalan kanonokjai között az ünnepség előkészítésében már súrlódás keletkezett. A gróf egy korábbi beiktatás krónikájára hivatkozva azt követelte, hogy őt mint a császár képviselőjét két kanonok a teljes püspöki udvar kíséretében már az ELSŐ lépcsőnél fogadja és vezesse is föl a második lépcsőhöz és onnan az ünnepség terméig. A káptalan ceremóniamestere azonban egy korábbi jegyzőkönyvre hivatkozva azt állította, hogy a császár képviselőjét csak az első és második lépcső KÖZÖTT kell a püspöki udvarnak fogadnia. A ,,kit mi illet meg’ probléma persze mindég és mindenütt felvetődött, amikor és ahol valakit egyáltalán megilletett valami. • Azt mondják, hogy, amikor XI. Pius pápa szervezni kezdte a Lateráni Egyezmény következtében megszületett parányi, de független Vatikán- államot, sor került a Vatikáni Posta megszervezésére is. Legyen külön bélyege a Vatikánnak, és ha már bélyege van, legyen postája is. Amikor a római patrícius családok között e tervnek híre ment, találgatni kezdték az ősi nevekkel és címerekkel ékes méltóságok, hogy ugyan vájjon ki lesz a Vatikáni Posta igazgatója. Egy valaki azonban nem merült találgatásba, mert biztosra vette, hogy az új posta igazgatója nem is lehet más, mint ő, aki már évtizedek óta viseli a pápai udvar főpostamesterének a címét. Kihallgatást kért a pápától és a beszélgetés folyamán többször célzott arra, hogy mennyire ért a lovakhoz. Végül nekibátorodott és tárgyra tért. Őszentsége bizonyára figyelembe veszi lótenyésztő tapasztalatait, amikor a posta igazgatójának kinevezésére kerül a sor. A pápa bólintott és meghívta vendégét, menjenek át együtt a posta épületébe. A Vatikáni domb tetején az ezeréves Leo-fal egyik bástyatomyában kezdte meg működését a Vatikáni Posta távírdája. Amikor a két vendég belépett, a táviratok éktelen sebes morzejelei fiityültek az asztalok fölött. A pápa most látogatójához, a pápai föpóstamesterhez fordult: Excellenciád ezt is bizonyára olyan jól érti, mint a lovaknak szánt abrak leggazdaságosabb keverését. Ha nem, mégnem késő. Vasárnapig megtanulhatja, csak akkor teszik közzé, hogy ki lesz a Vatikáni Posta igazgatója. A történet megértéséhez szükséges tudnunk, hogy a régi időkben a pápai főpóstamester feladata volt első helyen a lovas futárszolgálat szervezése és ellenőrzése. A Vatikánállam kormányzósági épületétől nem messze még ma is áll az a márvány itatóvájú, ahol a póstafutárok lovaikat itatták.
