A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

A PANNONHALMI Géza fejedelem kezdte építeni az apátsági templomot. EGYHÁZMEGYE J°9''a9 Szt. István király rendezte területeit, birtokainak határait és jogait 1001-ben. A pannonhalmi apátra bízott területen az apát ugyanolyan főpásztori jogokkal rendelkezett, mint bármely püspök, kivéve azokat a funkciókat, amelyekhez püspök szentel és is szükséges (pl. papszentelés). A kolostor az egész magyar kultúrtörténelem eleven emléke. Könyvtárában nemcsak az első magyar nyelvemléket, a tihanyi apátság alapítólevelét őrzik, hanem annak a királyi koronázási palástnak az eredeti mintáját, amelyet a hagyomány szerint Boldog Gizella királyné maga hímzett férje, Szent István koronázására. Jeles magyar tudósok kéziratai, művei képviselik a múltat, és a jelenleg működő nyolc egyházi gimnázium közül is az egyik itt kapott helyet. A mai magyar író-és szakember - nemzedék nem egy nagyja ebben a gimnáziumban szerezte meg az érettségit. Pannonhalma tehát nemcsak a múlté. Mintegy 30.000 hívő él az egyházmegye területén, 15 plébánián. A 2. világháború óta a pannonhalmi főapát hallgatólagos beleegyezésével a győri püspökség látja el ezeket a plébániákat is lelkipásztorral. ■

Vitás kérdések tisztázása nem mindég jár ilyen lesújtó eredménnyel.

Ez pedig több mint kegyes anekdota.

• XXIII. János pápa kevéssel, hogy Szent Páter örökébe lépett, új bíborosokat nevezett ki. A kinevezettek listájáról azonban hiányzott az egyik vatikáni minisztérium prelátus vezetőjének a neve. Mindenki csoldálkozott, mert olyan magas hivatali beosztásról volt szó, ahonnan eddig mindenki a bi- borosi kollégiumba került. Legjobban csodálkozott maga a mellőzött prelátus és fájdalmát el is panaszolta. Kinek? Magának a pápának. Azt mondják János pápa nagyot sóhajtott. Nem azért, mintha furcsának találta volna a számonkérést, hanem mert maga is sajnálta, hogy szomorúságot okozott az igazán öreg és még igazánabbul becsületes monsignorénak. A jóság pápája csak várta az alkalmat, hogy mulasztását jóvá tegye. A legközelebbi udvari kihallgatáson, amikor a vatikáni minisztériumoknak, a kongregációknak a magas vezetőit fogadta, beszéde után magához kérette a mellőzött prelátust. Az remegve térdelt a pápa elé és dadogva kért bocsánatot a levele által elkövetett merészségéért. A pápa fölállt, fölemelte a reszkető öregurat, kétszer megölelte és ezt mondta: -Excél- lenciád legyen nyugodt többé ilyen nem fog előfordulni Önnel. - Nem is fordult elő, mert a legközelebbi bíborosi kinevezésen az elsők között volt az előzőleg mellőzött prelátus.

Még hány ilyen példát lehetne idézni XXIII. János pápa életéből! ■

A hagyomány azt mondja, hogy Ábrahám, Isten barátja így szólt, mikor a halál angyala eljött, hogy lelkét elvegye: „Láttál már valaha barátot, aki barátja életét veszi?" Akkor Isten kinyilvánította neki: „Láttál valaha szerelmest, aki berzenkedett attól, hogy szerelmeséhez menjen?" Ekkor Ábrahám ezt mondta: „Ó, halál angyala, vedd a telkemet, mert így beleegyeztem.”(Al Ghazzali XI.sz.)

238