A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
támadt és megdicsőült Úr természetesen már nem hal meg, de minden misén újra a mi áldozatunk lesz Krisztus egyetlen életáldozata, és bőségesen részesíti megváltása gyümölcseiben nemcsak a jelen levőket, hanem az egész Egyházat és különösen azokat, akikről megemlékezünk. Jézus jön hozzánk a szentáldozáskor, hogy a mi életünk folyócskája egybefolyjon isteni létének folyamával, hogy valósággal és mindörökké bennünk maradjon (Jn 6, 56). így részesülünk Isten életében: „Engem az élő Atya küldött, s általa élek. így az is élni fog általam, aki engem eszik" (Jn 6,57). Az ősegyházban kezdettől fogva bevett szokás volt, hogy az Úr feltámadásának napján, vagyis vasárnap a hívek mind egybegyűltek szentmisére, és magukhoz vették az Úr testét és vérét. Később az Egyház a vasárnapi misén való részvételt és a húsvéti szentáldozást egyházi törvénnyel is előírta. De az olyan keresztény, aki felfogta hitének értelmét és Krisztus kegyelmének nagyságát, nem terhes kötelességnek, hanem féltett előjognak, kitüntetésnek fogja tekinteni, hogy minél gyakrabban részt vehet Krisztus családjának e lakomáján. Maga Jézus hívja meg ide testvéreit, és önmagát adja táplálékul, hogy örök életünk legyen: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s föltámasztom az utolsó napon" (Jn 6, 54). Folytatjuk 234 ©waaossa Sajka Fekete István A szobában még éjszaka volt, de az ablaküveg már elvált a kerettől és homályos négyszöge vakon nézte az időt. Gáspár is nézte és Gáspár nem látott semmit, ámbár a hajnalhoz mérten mintha kicsit szürkébb lett volna a világosság.- Még eső lesz - mondta Gáspár csak úgy magának. — Mi? — halltaszott az ágyról. — Fene tudja — ásított az ember — mintha be lenne borulva. Az asszony erre felült.- Hát az a Jó Isten is gondolhatna már valamit . . . éppen ma? Ott ázik az a gyönyörű gabona. Gáspár csak állt, de a gyomra reszketni kezdett a méregtől és gondolatai kétfelé váltak. Egyik részük kiment a kamrába, ahol egy kis pálinka megnyugtatta volna a gyomorban felhőző indulatokat, másik részük ellenben az istállóban termett, ahol az ostomyél tartózkodott. Nem azért persze, hogy asszonyt verjenek vele, de Gáspár már majdnem elindult az istálló felé, aztán mégis csak a kamrába ment és dühös kitartással húzta meg az üveget.- Ne,kutya! Ez csak nagy általánosságban lett mondva, általában mindenért és mindenkinek. Mért, mért? Hát azért, mert Gáspár már három hete egyebet sem hall, mint az asszony nyikorgását egy kis esőért, ámbár a
