A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
3. „ÉLŐVIZEK FORRÁSA" A szentségek lényege János evangéliuma szerint Jézus egy nagy jeruzsálemi ünnepi gyülekezet alkalmával így kiáltott: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám! Aki hisz bennem, igyék! Ahogy az írás mondja: Az ő szívéből élő vizek forrásai fakadnak" (Jn 7, 37-38). János maga fűzi Jézus szavaihoz a következő magyarázatot: „Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hivők részesülnek." Az „élő víz”: a Szentlélek, akit Krisztus ad híveinek halála és feltámadása által. Az pedig, akinek a szíve ennek az élő víznek forrása, maga Jézus (lásd még Jn 19, 34, Jn 4, 14). A megtestesült Istenfiában, Jézusban az Isten megbocsátó, éltető szere- tete vett fel emberi formát. Akik Jézussal találkoztak, az Isten szeretetével találkoztak, akiknek Jézus megbocsátott, azoknak Isten bocsátott meg, a betegeket, halottakat érintésére átjárta az Isten életadó ereje. így lett kortársainak a vele való találkozás Isten kegyelmét és jóságát kifejező jellé, azt közvetítő isteni tetté és emberi élménnyé. Jézus halála és feltámadása után visszatért atyjához. Láthatatlanul velünk van ugyan, de mi, akik még nem értük meg a feltámadást, látható, hallható, tapasztalható módon nem tudunk találkozni vele. Pedig ez a találkozás számunkra is szükséges, hogy kapcsolatba kerülhessünk Isten szeretetével. Nemeshegyi Péter Mi a kereszténység? tzért Jézus módot talált arra, hogy számunkra is megvalósuljon, az ő új, feltá- madott létéhez illően, a vele való érzékelhető találkozás. Apostolaira bízott szavai által ő szól hozzánk, a Szentírásban ő van velünk, az egész Egyházban az ő kegyelemközvetítő szerepe válik érzékelhetővé. De úgy akarta, hogy ennek az Egyháznak legfontosabb életmegnyilvánulásaiban még közvetlenebbül ő maga találkozzék velünk. Ezek az életmegnyilvánulások a szentségek. Hét szentséget őriz a katolikus Egyház mint drága krisztusi örökséget. Mindegyiknek alapeleme egy jelképes cselekmény: megmosnak, kéz érinti fejünket, közös lakomán veszünk részt stb. Ősi jelképek ezek, és hasonló formában más vallásokban is megtalálhatók. De a kereszténység esetében ehhez hozzájárul egy szó, egy kijelentés, amely az evangélium alapján áll, vagy közvetlenül abból származik. Ez a szó meghatározza a jelképek értelmét, és összekapcsolja a jelképes cselekvést Krisztus üdvözítő tettével. Ezért ezek a cselekmények nemcsak emberi szertartások, hanem bennük maga a feltámadott Úr jön találkozásunkra, mint az élő vizek (a Szentlélek!) forrása. Jézus a szentségek által folytatja művét: egybegyűjti Istennek szétszórt gyermekeit, egybeforrasztja őket saját magával, szabad utat nyit számukra az Atyához (Efezusiaknak 2, 18). A szentségeket Jézus nevében az Egyház megbízottai szolgáltatják ki. A szentségek révén születik meg és növekszik bennünk Jézus élete, bennük adja 230
