A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Nem volt ország ahol nagyobb ooooooooooooooooooooooooo buzgalommal fogtak volna a Zsinat tanításainak tanulmányozásába és meg- PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK valósításába. Sokat segített ebben az, hogy a katolikus sajtó és televízió ren- oooooooocoooooooooooooooo delkezésre állt. Hollandia 1.800 plébániáján egy év alatt 15.000 kis csoport a- lakult a zsinati új programok átbeszélésére. Liturgia, egységtörekvés, szegény nemzetek segítése, egyházközségek anyagi és lelkipásztori irányítása, papképzés, új szolgálatok kiépítése terén a világiak bekapcsolódása rengeteg új szempontot és lehetőséget vetett fel. A világiak az üzleti életben szokásos gyors, gyakorlati módszerekkel nyúltak kényes teológiai kérdésekhez is. Míg papjaik és püspökeik biztatták őket az Egyházért való felelősségre és az új jövő kialakítására, a római hivatalok nyugtalanul nézték a gyökeres reformokat sürgető világiak ajánlatait. A Zsinat biztatta a világiakat, hogy ők vegyék át a plébániák anyagi ügyeinek a vezetését, de mi lesz, ha kellő egyház-érzék vagy teológiai képzés nélkül vüági érdekek veszik át a szót vagy a plébános lelkivezető helyett alkalmazottá válik? A világiak egyre bátrabban tették fel kérdéseiket: szükséges-e és célravezető-e ma a papi nőtlenség, kizárandó-e a nők papsága, miért tilos az abortusz, a fogamzásgátlás, az euthanázia, fenn kell-e tartani a vegyesházasságra és az elváltakra vonatkozó fegyelmi előírásokat, stb. Nem maradt kérdés kérde- zetlenül. Az 1.800 plébánia kiküldöttei 1968-70 közt a televízióban is közvetített 6 nagygyűlésen tárgyalták meg a javaslatokat. Kérték Rómától egy országos lelkipásztori Tanács engedélyezését. Róma a kérést elutasította. 225 Holland zsinat — Rómában? A Rómával való kapcsolatot nehezítette több tényező is. Egyrészt a Vatikáni Kúria embereinek egy része nem szokott még hozzá az új Egyház-látáshoz és az ebből következő kormányzati stílushoz, mások szándékosan hátráltatták az új eljárások bevezetését, azután kevés ország katolikussága volt társadalmilag, szervezetileg és műveltségileg a hollandéhoz hasonló helyzetben. Ami jó megoldás lehet egy a haladás csúcsán álló nemzetnek, veszélyes lehet a világegyház nagy közössége számára. Hollandiában viszont csalódást és elkeseredést váltott ki, hogy nagykorúságra biztatják őket és mégsem merik nagykorúakként kezelni őket. Rómának volt oka az óvatosságra: 10 év alatt 1.700 pap, 1.600 iskol- testvér és 2.700 nővér hagyta el hivatását. 1960-ban 318 papot szenteltek Hollandiában, 1977-ben 19-et, a vasárnapi misehallgatás 70-75%-ról 27%-ra esett. A püspökök a paphiány miatt házas papokat engedtek misézni az egyház mai (de nem ősegyházi) fegyelmi rendje ellenére. A püspökök helyzete Róma és híveik között megnehezült. Szívük inkább híveik felé vonzotta őket, mint a római kúria felé. Róma nem titkolta, hogy túl engedékenyeknek találja őket.
