A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Róma közbelép VI. Pál a konzervatív irányt úgy próbálta megerősíteni, hogy a holland püspökök és hívek megkérdezése nélkül két közismerten maradi püspököt nevezett ki a rotterdami és roermondi egyházmegye élére. Adrián Simonis és két évvel később J.M. Gijsen kinevezését hangos tíltako- zások követték, mert kinevezésük a széleskörű helyi tanácskozások alapján Rómába felterjesztett nevek teljes mellőzésével történt. A harcos maradiak — a katolikusok 10%-a - Gijsen püspök köré csoportosulva támadásba mentek át. Ezzel végleg letört a Róma iránti bizalom és részben a vele való kapcsolat is a holland egyház másik részében. A helyzetet nem oldotta meg az sem, hogy az idős és szeretett Alfrink bíboros utódául kúriai embert, az egység-törekvések titkárságának vezetőjét, Jan Willebrands bíborost tette meg VI. Pál Hollandia prímásává. Gijsen püspök nem csak kritizálta a Róma szándékain és engedélyein messze túlhaladó kísérletezéseket főképpen a papnevelés terén. Megtagadta az egész holland egyház közös gondját képező intézmények támogatását is. így a Katekétikai Intézet, a Papok és Szerzetesek Központi Tanácsadó Irodája, a Holland Egyházak Tanácsa további működése válságba került. Mivel a szegény nemzetek javára történő évi gyűjtések felhasználásával nem értett egyet, egyházmegyéjében külön akciót szervezett. Tiltakozó magatartása megakadályozza a püspöki kar egységes állásfoglalását. Népes egyházmegyéjében viszont az utóbbi években kevés pap hagyta el a papságot és Rolduc-ban — régi fegyelmi keretek közt — Hollandia minden részéből 70 kispap készül a szentelésre. A II. Vatikáni Zsinat után az egyház-képben és az egyház-és-világ kapcsolatában beállt változások közelről érintették a papoknak és szerzeteseknek magukról, szerepükről, küldetésükről kialakult képét. A változás egyesekben hivatás-krízist idézett elő, ami olykor hit-krízissel párosult. Ez a hívek egy részében is megingatta a hitet és az egyházi tekintély tiszteletét. Az átalakulás végső fokon az érettebb, felelősebb, az egyház munkájában tudatos elszánással résztvevő réteg kialakulásához vezetett. „Talán kevesebben vagyunk, de jobb keresztények, mondja egy 40 éves asszony. Régen elmentünk a misére, meghallgattuk 226 Jan Willebrands bíboros-prímás, utrechti érsek
