A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
206 somlyai búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól. 1744-ben a járványok miatt eltiltották a moldvai csángók hazajárását. A liturgia szavaival: a Szentlélek hét ajándékával megújítja a föld színét és betölti híveinek szívét. Lángra lobbantja bennük a fervor caritatis tüzét, a felebaráti szeretetszolgálat készségét, minden rászorulónak önfeláldozó gondozását. A középkori ispotályok különös bizalommal helyezték magukat a Szentlélek oltalma alá. Titulusukat közvetlenül vagy közvetve a római Szentlélek-tár- sulat (Confratemitas S. Spiritus in Űrbe, ismertebb olasz nevén S. Spirito in Sassia) ösztönző hatására választották. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a XII. század végén Montpellier városában egy Guido nevű gazdag francia nemes olyan társulatot alapított, és helyezett a Szentlélek oltalma alá, amely fő feladatának a szegények és betegek kórházban, ispotályban való gondozását tekintette. Itt a szegények, betegek, elhagyatott árvák, öregek találtak otthonra, ápolásra. A betegeket hajlékukban is fölkeresték, a szegényeket élelemmel és ruhával támogatták. Az elöljáró (magister, másként praeceptor) és alattvalók egyaránt laikusok: testvérek és nővérek. Ez utóbbiak a nőket és gyermekeket gondozták. Montpellier mellett a rend másik anyaháza a római Hospitale S. Spiritus in Sassia lett. Ennek körzetéhez tartozott hazánk is. A rend nyugat- és középeurópai házainak száma a XIV. század folyamán elérte az ezret. Magyarországon eddigi adataink szerint Nagyszebenben (1292) és Budán (1330) tűnnek föl először. Régi oklevelek utalnak még Marosvásárhely, a barcasági, német lovagrend -alapította Földvár (Marienburg, Castrum Mariae) és Glurni (?) ispotályaira is. Szén tiélek-kórházakról tudunk Bártfán (1446). Adatok híján nehéz eldönteni, hogy a Nagyvárad (1339), Kassa (1363), Lelesz (1405), Pécs (1497), továbbá Lőcse, Sárospatak, Gyöngyös, Sajólád középkori Szentlélek-ispotályait szintén a rend alapította-e, vagy csak ihlette őket. Biztos azonban a pécsi dominikánus (1497), továbbá a szegedi premontrei apácák (1511) kolostorainak, illetőleg ispotályainak a S.Spirito in Sassia-val való kapcsolata. E Szentlélek-ispotályokat, egyúttal a devotio moderna hazai bizonyságait majd mindenütt a helybeli polgárság áldozatkészsége tartotta fönn. ■ Szoros kapcsolat áll fenn Krisztus, az Egyház és az evangelizálás között. Most, „az Egyház korszakában” az ő feladata az evangelizálás. Nem lehet az evangéliumot az Egyház nélkül hirdetni, még kevésbé az Egyház ellen. Nem árt ezt a tényt emlékezetbe idézni. Akadnak ugyanis korunkban, sajnos, olyanok, akik föltételezhetően jó szándékkal, de tévesen azt mondják, hogy ők szeretik Krisztust, de az Egyházat nem. Hogy ez a megkülönböztetés mennyire képtelen, kitűnik az evangélium szavaiból: „Aki titeket megvet, engem vet meg.” Hogyan is lehetne szeretni Krisztust, ha valaki nem szereti az Egyházat? A Krisztusról írt legszebb tanúságtételek egyike Pál apostolé: „Krisztus szerette Egyházát és föláldozta magát érte.” (Efez. 5, 25). (VI. Pál pápa)
