A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Ének Szintézisért A közöttünk élő Sokan élünk kőfejtőben, gyárban, számkivetésben, testvéreink, akik otthonotokban éltek senyvedésben nevessetek rajtunk, ha New Yorkot emlegetjük hazatérőben, mint ti, mi is úgy vérzünk sebeinkben. Sebeinket csak a türelem, a szeretet, nem az üzlet szava gyógyítja, — vérzésünkre nem gyógyszer a dollár tapasza, másra van szükségünk, szerető, értő, szíves karokra akik átérnek, öleléssel, országokról országokra. A Lélek a szükségünk, Ő- a megértés, a tudás, türelem, segítés, testvéri érzés, - mindenki vérezik: születésünkbe halunk bele, boldog akinek élete Jézus Feszületé. Ó, messze az Út vége még, csak most születtünk, játszunk egymással, egymás ellen veszekszünk, de messze — messze jövőben látszik már az Ember mindnyájunk tükre, eszménye aki járt itt már egyszer: ember emberrel küzdött érte, ellene, a Fára vertük sóhajtottunk csalódottan és a földbe temettük. Mintha nem élne! Jobban él, ahogy mi élünk, jobban tudja sebeinket, hogy mitől s mért vérzünk, fölkelt kezeiből, fénylő ereiből ránkcsurog a vér, átvert szíve értünk halt meg, Ő értünk a bér. Ki tudja mikor ébredünk rá?! Ma még csak magunkat tudjuk, apró gondjainkat sírjuk, váltogatjuk, panaszoljuk, pedig az Idő Teljessége itt kopog a Történések Falán: itt van, itt jár közöttünk, a zajgás piacán. Az égen, ég alatt, a földben, föld fölött, jussa, tulajdona, a népe között. CSER LÁSZLÓ:
