A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
205 gének bemutatásától fogva, ötven napot számláltak, az ötvenediken az Istennek áldozatot mutattak a mezei áldásért, amely ugyan ünnep volt és görögül pentekoste, ötvenedik, a mi nyelvünkön abból formáltatott szóval mondatik pünköstnek. Ez nevezetessé tétetett osztán, midőn a Szentlélek az apostolokra elküldetett. Nemcsak azt az ötvenedik napot tartották pedig innepnek, hanem az egész ötven napokat, amelyeken böjtöltek, térdet nem hajtottak, hanem fennállva könyörgöttenek szent énekléssel töltötték ideje- ket, kivált a halléluját mindenütt énekelték, amelyet a negyven napi böjt idején nem cselekedtek. Szent Ambrus így szól: az Űr rendelte, hogy a negyven napokon szomorkodjunk, az ötven napokon peding örvendjünk. Erre az örvendezésre emlékeztet az ország egyes vidékein Szeged (Zen- ta) a húsvét és pünkösd közötti időszaknak zöldfarsang, bárányfarsang elnevezése is. Budaörsön hasonló: Lamplfasching. Ilyenkor már ismét szabad a menyegző. A liturgiatörténetből tudjuk, hogy a középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise szekvenciája: veni Sancte Spiritus . . . előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező, természetesen, szenteletlen ostyának hullatásá- val cserélték föl. Néhol galambokat eresztettek széjjel a templomban. Magyari István Az országokban való sok romlásoknak okairól elmélkedve, a még eleven szokást megörökítve, gúnyosan írja az pünkösd napi fagalambnak mintha mennyből Szentlélek jőne, alábocsátása. A székelyföldi Csikdelne templomának középkori szentségházába régebben pünkösd napján fehér galambot zártak, amelyet mise alatt szabadon eresztettek. Somorja jámbor asszonyai még a közelmúltban is pünkösd hajnalán az egész templomot földíszítették piros pünkösdi rózsával, és amikor elkészültek, a templom ajtaját, ablakát sarkig kinyitották, hogy széljárás legyen az első pünkösdi szélvihar emlékezetére. Budaörs német népe pünkösd reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja aházat. A pünkösdi esővizet (Heüigengeistwasser) elteszik, és szemborogatásra használják. Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert a szél azaz szélhűd és, guta szele éri, üti az embert. Számos Máriát dicsérő kegyhelyünknek, igy Csiksomlyónak, Radnának, Mátraverebélynek, Máriakönnyének, Pálosszentkútnak, és még több másnak pünkösd is búcsúünnepe: a Szentlélek hét ajándékát az ő mátkája, az Apostolok Királynéja, közvetíti a hívő lelkekbe. Szegedi hiedelem, hogy aki tisztalelkű, az pünkösdkor meglátja a Szentlelket Pálosszentkút vizének tükrében. Orbán Balázs úja, hogy a Széphavas tetején egy kápona romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen, minden pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, ezt énekelve: Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére . . . Itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlaikat összeérintve, együtt mentek a
