A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
164 Ezek a hivatalok biztosítják az állandó érintkezést a központ és a világegyház meg az Egyház gondjaira bízott világ között. Régen te - a maihoz viszonyítva - kevés központbafutó információra volt szükség, hogy a világegyházat kormányozni lehessen. Ma ismeretanyag-termelés, közlés, népesedés irama egyaránt meggyorsult. Ez szükségessé tette a központ és a végek közt a kétirányú közlekedés felfokozását: négy különféle módon. Az ELSŐ mód a kúria nemzetközibbé tétele volt. A MÁSIK: a nemzeti püspökkari konferenciák nagyobb szerepet kaptak. Ezzel a központi kormányzat terhei is csökkentek, a püspöki kollegialitás tudata és gyakorlása is növekedett, a központ és a helyi viszonyok kétirányú összeköttetése is erősödött. A HARMADIK mód: a püspöki zsinatok három évenként való összehívása. A Szentatya egy-egy kérdés megtárgyalására a püspöki karok kiküldötteinek és az általa meghívott püspököknek a testületével találkozik, tőlük tanácsot kér és információt kap, hogy az egész Egyházat és annak központi kormányzatát jobban irányíthassa. Ehhez a kétirányú közlekedés-módokhoz adott most a Szentatya egy NEGYEDIKET: a teljes bíboros-testület összehívását, mikor annak szükségét látja. Ezáltal is kollégiálisabbá és nemzetközibbé tette a központi egyházkormányzatot. A meghívott 129 bíboros közül 37 olasz, 32 európai, 22 délamerikai, 10 ázsiai, 12 afrikai, 14 északamerikai, 1 ausztrál és 1 sza- moái. A világegyház központja és a helyi egyházak közti kapcsolat fokozódása magával hozta a kormányzati szervezet növekedését. 1961-ban 1322 személy dolgozott a kúrián, 1977-ben 3146. A fizetések és nyugdíjak súlyos tehertételt jelentenek a Vatikán pénzügyei számára. A Szent-Damazusz udvar: a Vatikáni Államtitkárság hivatalai(val)