A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

azonnal megérezték II. János-Pál Mária-tiszteletének őszinte mélységét. Békét és egységet teremteni jött és évezredes sebeket gyógyítani. A Megtestesülés-hit és a Szűzanya-tisztelet pontos dogmatikai megfogalmazódásának forrásához zarándokolt, hogy keleti testvéreivel együtt esdje le a kereszténység új korszakát megnyitó kegyelmeket.

Izmirben már várt rá akülönrepülőgép, mely Rómába visszavitte. - II. János-Pál egyház-kormányzó működésének figyelői hiányolták, hogy egy éven át semmi jelét nem adta, hogy az egység-törekvésekre nagy súlyt fektetne. Most örömmel látják egységretörekvéseinek komolyságát, de kissé meglepetve látják, hogy figyelme nem a nagyobb és mélyebb egyház-szakadás felé irányult. Északamerikai útján nem kereste annyira a protestantizmus vezetőivel való kapcsolatot, mint most a Törökországban élő keresztény egyházak vezetőivel. Igaz, eddigi útjainak más volt a célja. MIÉRT TARTJA KELETET, LEGALÁBB IS IDŐRENDI SORRENDBEN, FONTOSABBNAK?

Talán szabad megkockáztatnunk azt a megjegyzést, hogy a nyugati világ elszekularizált kereszténységével és dogmatikai közönyösségre hajló ekumenizmusával szemben valódi és mélyebb megújulást ígér a keleti keresztények másfél, sőt majd kétezer évre visszanyúló, népi kultúrák leikével egybefonódó katolikus lelkisége. Talán közrejátszik az is, hogy Kelet keresztényeinek a helyzete kedvezőtlenebb. Az Izlám nyomása egyre fenyegetőbb, az államhatalom nyomásával szemben szervezetileg védtelenebbek: lelkiségükben mégis szívósabbak és rugalmasabbak. A keleti keresztény liturgiák és hagyományok ismerete és becsülése csak megtermékenyítőleg hat az egyház-érzékre, a szentségtanra, a kegyelemtanra, evangéliumi kollegialitásra.

Egyesek pontosan a miatt kezdtek el aggodalmaskodni, hogy Róma és Konstantinápoly szorosabb egysége nem fog-e ártani a katolikus-protestáns közeledésnek: ez a szövetkezés nem Genf és az Egyházak Világtanácsa meg a protestantizmus ellensúlyozására jött-e létre. A mai protestáns teológia egyik kiemelkedő alakja, Pannenberg professzor vetette fel ezt a kérdést egy ökumenikus teológiával foglalkozó csoport előtt. Ezt a gyanút semmi tény se erősíti meg: se a gyakorlati helyzet, se az egységtörekvés természete. A KATOLIKUS-ORTHODOX TÁRGYALÁSOK AZ IGAZSÁGBAN VALÓ EGYSÉGRE IRÁNYULNAK és nem más célra. Ebből a törekvésből nem születhet zárt, protestánsellenes csoport. Annál is kevésbé, mert mind a két reformáci-előttes egyház tovább folytatja tárgyalásait a luteránus, református és anglikán egyház kiküldötteivel. Meliton metropolita, aki I. Demetriosz pátriárka oldalán fogadta a Szentatyát az isztambuli repülőtéren, nemrégen interjút adott, melyben a három éve folyó evangélikus-orthodox párbeszédnek nagyon fontos szerepet tulajdonít korunk ökumenikus törekvéseiben. Kétesértékű részmegegyezésekkel nem lehet elsáncolni magunkat a létrehozandó teljes egység ellen.

116