A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
83 tő házuk és kis kápolnájuk. A berendezés egyszerű, a kápolna falai csiszolatlan terméskövekből, igénytelen oltár, néhány ikon. A látogatónak önkéntelenül az ősegyház jut eszébe. A nővérek rendjét 1950-ben alapították, ma 140 a létszám. Az egyedüllétnek és a szemlélődésnek szentelik életüket. A nagyváros feszültségében élő embertársaiknak kívánnak egy kis nyugalmat nyújtani. A lázas élet közepette, az elmélkedésnek ebben az oázisában. Ahogy közülük Dominique-Marie nővér mondja: "Vannak, akik csak kíváncsiságból néznek be hozzánk, aztán bemennek a kápolnába is. Hosszabb ideig ittmaradnak. Később vissza-visszatér- nek." Aki a régi bencés zsolozsmán akar résztvenni, az Párizsban a Sainte Marie apátságot keresi fel (alapították: 1893-ban). Itt a nagyváros forgatagától elkülönülve lelkigyakorlatot tarthatnak, követhetik a szerzetesek napirendjét. Más, hagyományokban gazdag szerzetesközösségek Párizsban: a Klarisszák (alapításuk éve 1484), a Vizitációsnővérek (1626). De érdekes megfigyelni, hogy a legnagyobb érdeklődést az újfajta közösségek váltják ki. Amelyek — ahogy St. Gervais szerzetesei mondják: "a szemlélődést a szolidaritással keverik". A mai embert az ilyesmi jobban érdekli, mint egy zárt rendszerű hagyományos kolostor. A párizsi katolikusokban megvan a bátorság ah- Otthon — mindenkinek hoz, hogy a megszokott egyházi gondolkodás- és viselkedésmódon kívül keressenek új utakat Jézus jóhírének elterjesztésére. Egy nem mindennapi közösség a Montmartre szórakozó negyedében telepedett le. Ezt a helyet rendesen elkerülik a jámbor hívek. A Place Pigalle közelében, a Boulevard de Clichy-n, egy pap az evangéliumnak újszerű megélésével kísérletezik. René Pinsard abbé kiterjedt munkatárs-gárda segítségével keresztény vendéglőt vezet, amely a prostituáltak találkozóhelye lett. Kívülről nem különbözik a negyed más vendéglőitől, ahol kevés pénzért, gyors kiszolgálással, jól lehet enni-inni. 12 évvel ezelőtt nyitották meg a vendéglőt, az abbé főiskolai katedrát cserélt el az abroszos asztalokkal, hogy a Place Pigalle kavargásában kísérletezhessen a "keresztény jelenlét" egy új formájával. A vendéglő keresztény jellegét is sikerült megőriznie. Sokan térnek be hozzá. Van olyan este, hogy százon felül van a kiadott vacsoraadagok száma. Annyira belegyökerezett a vendéglő a környezetébe (a Moulin Rouge van vele szemben), hogy még a cégérét is bejárata fölé lehetne képzelni: "A plébánoshoz", vagy valami ilyesfélét... Az légkör itt "otthoni". Kiterjedt baráti kör támogatja a vállalkozást, szakképzett munkatársak állnak délelőtt 11 -tői éjjel 11-ig a vendégek rendelkezésére (keddtől szom- tig bezáróan) A "pincér" nemcsak az ételeket hordja föl, kívánságra odaül az asztalhoz is — lelkibeszélgetni. Nem lenne nagy eredmény, ha a betérő férfi- és női prostituáltaknak csak egy nyugodt estét biztosítanának. A Pigalle papja, megint baráti köre segítségével, lakásokat is bérelt, ahol mindenki, aki életstílusán változtatni akar a prók közül, pár napot ingyen és bérmentve tölthet. Ettől persze még nem lesz jobb és erkölcsösebb a Pigalle környéke, de ez a kis keresztény köz
