A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

84 pont pusztán a létével a kisiklott életek újrakezdésének lehetőségére hívja fel a fi­gyelmet. A reménység jele a reménytelen környezetben. Világi papok kezdeményezéséből keletkezett egy világiakból álló társu­lás a "fáradtak és elnehezült szívűek" számára nyújtandó segítség céljából. A "re­mény közösségének" mondják magukat és a büntetett előéletű férfiak és nők sorsán akarnak könnyíteni heti összejövetelek rendezésével. Párizs több helyén van termük, ahol a börtönből szabadultak hetenként jönnek össze vacsorára és elbeszélgetésre "Istenrő és a világról". Az egyik ilyen csoport vezetője, a ferences Pfere Bőd in szerint a reménynek ezek a kis szigetei megkönnyítik a börtönbünte­tésüket épp letöltött, s a társadalomban helyüket nehezen találó és rendszerint magukramaradt férfiak és nők számára, hogy új életüket elkezdhessék a társada­lomban. A csoportokat papok vezetik. A múltról csak velük lehet beszélni, kü­lönben hallgatnak arról, ami rossz volt az életükben. A reménynek ezek a közös­ségei a dominikánus Pére Lataste tisztelői, aki 100 évvel ezelőtt a börtönből sza­badult nők számára alapított kis közösséget, amelyből a "Bethániai domonkos­nővérek" kongregációja alakult. A remény közösségek és a domonkosnővérek lel­ki rokonságban vannak. Jézus is előszeretettel viseltetett a társadalom kivetettjei, a lenézett, megvetett emberek iránt. "Ahogy ő egy asztalhoz tudott ülni velük, — mondja Catherine-Marie domonkosnővér — úgy nem szégyeljük mi sem társa­ságukat." — Ezek a keresztény közösségek szokatlan csoportusolások lehetnek, de hozzátartoznak a mai Párizs keresztény képéhez. A Glaciere mozgóképszínház a 13. kerü- teológia — a városnak letben van. Egyike a számtalan kis film­művészeti moziknak, amelyek annyira el­terjedtek ma a francia fővárosban. Művészeti szemszögből jelentős filmeket ját­szanak naponta 4 alkalommal bennük és hetente 2000 ember fordul meg ná­luk. Hetente egyszer vitaülések is vannak az épp műsoron lévő filmről újságírók, művészek, filmkritikusok és kultúrtörténészek részvételével. A Glaciere érdekes­sége, hogy a domonkosatyák főiskolájának. Le Saulchoir-nak épületében van. Ez a teológiai főiskola épületében lévő mozi jellemző az élet és a hit között épülő kapcsolatokra a mai francia világban. A papokon, szerzeteseken keresztül a teo­lógia így kerül összeköttetésbe az aktuális kultúrális eseménnyel. Vagy inkább: a teológiai főiskolán lévő mozi révén helyet kap a modern művészet a kolostor fa­lai közt. A kétezer éves Evangélium itt találkozik Pasolini-val, Bergman-nal vagy Bunuel-lel. Le Saulchoir az ötvenes és hatvanas években az igényesebb teológia fémjelzője, márkája volt. A hasonló nevű domonkoskolostor valamikor a vidék csöndjében és nyugalmában állott. Az alapos kutatószellemnek szánt hely volt; ott írták úttörő teológiai munkáikat Yves Congar és Marie-Dominique Chenu do­monkosatyák, a 2. Vatikáni Zsinat előfutárai. Nemcsak a komoly kutatások, ha­nem értékelt kiadói vállalkozások színtere is volt ez a kolostor. Itt adták ki a szakkörökben nagyrabecsült keresztény forrás-gyűjteményt Sources Chrétiennes

Next

/
Oldalképek
Tartalom