A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
70 bástyatomyok alatt kapuk nyíltak és kelet-nyugat, észak-dél irányban két nagy utca osztotta geometrikus pontossággal négy részre a területét. Ezen túl azonban nem létezett geometria és szabályosság. Az utcák és szűk sikátorok összezsúfoltan bonyolódtak egymásba. A falak alatt nyomorgók és koldusok laktak; középen e- melkedtek a középületek: a városháza, Konfúcius temploma, a japán helyőrség nagy épületcsomója, a mandarin lakása, az új kínai rend felépítésén fáradozó kínai testületek székháza. A keleti részen uralkodott a katolikus misszió hatalmas, Észak-Kínában csaknem egyedülálló templomával és az iskolavárossal: mert itt elemi, misz- sziós iskola, kollégium, középiskola és mindenféle tudománynak való csarnok elfért, ameddig csak a belső-kínai szellemi igény fel tudott kapaszkodni. A katolikus missziók mellett három protestáns egyház is térített a városban és környékén; baptisták és metodisták, hozzá még nazarénusok: mind a három amerikai pásztorokkal és kinai segéderőkkel. 51. lighogy betoppantak a rendházba, szembetalálták magukat ott a misszió apostoli prefektusával, a plébánia vezető páterével, az iskolák igazgatójával és a nyári forróság elől idemenekült páterekkel. Kérdés alig hangzott el. Itt mindenki bent élt az Egyház gondjában, a missziós feladatban és a háborús idők keserveiben. A hosszú estéken, a forróság szüntével be a késő éjszakába, súlyos beszélgetések hangzottak el, amit a fiatalok némán és nem kis megdöbbenéssel halllhattak. Az atyák személyüket soha nem emlegették. Nem volt itt szó az egyéni veszélyekről, a kockázatokról, a nélkülözésekről és halálos fáradtságokról, a sokszor szinte reménytelen küzdelemről. Csak az Egyház és a szerencsétlen nép került szóba. Egyszerre feltárult előttük a magyar misszió problémája, melyet súlyosan és véresen festett alá ennek a darab földnek, melyet az Egyház rájuk bízott, szörnyűséges, nyugati aggyal szinte felfoghatatlan problémája. A helyzet az volt, hogy a japán hadsereg a megszállás után kényelmesen elhelyezkedett. Védőcsapatokat hagyott hátra és azt hitte, itt elintézett mindent. Közben a vörös gerillák szervezkedtek, három alakulat kezdte meg é- letre-halálra szóló harcát. Felvágták az utakat, rabolták a falvakat. Ahol rajtaütöttek egy-egy kisebb japán őrségen, azt felkoncolták. Ha a japánok átvonultak egy falun, büntető expedíció indult és vér, láng, halálhörgés jelezte a megtorlók útját. Kína teljes szervezetlensége, közigazgatásának hiányosságai, a közbiztonság amúgy is ismeretlen fogalma most a legsúlyosabb napokhoz ért. A megszálló hadsereg taktikázott. Az elmenekült, gyenge és saját érdekeit tekintő hivatalnoki kart egy másik, alulról fölkapaszkodó kínai csoporttal pótolta. Az elvonult, amúgy is rablók színvonalán álló kínai csapatok helyébe az önmaga vasfegyelmével megszervezett japán csapatait és mindenféle rabló, kalandor és éhes csőcseléket vett
