A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
547 sának nyilvánította és a fővárosban külön templomot nyitott a tiszteletére, bírunk születésének ünnepe éppen akkor került december 25-re, amikor Rómában a Napisten tisztelete nagyon elteijedt volt. Ezt az elméletet nem egy korabeli egyházi író megerősíti, amikor a pogány téli napfordulóval szemben Krisztus születését emeli ki. Csakugyan sajátos jelenség, hogy a III. század elején jelenik meg az Üdvözítőnek adott címek közt zz Igazságosság Napja titulus. Krisztus Urunk születésének ünnepét nagyon korán megtaláljuk a keresztény ókorban, mégpedig az északafríkai egyházban. Az első, karácsony ünnepére írt, ránkmaradt szentbeszédet Numídiában 383 körül Optatus püspök fogalmazta meg. A IV. század végén Milánóban már Szent Ambrus is karácsonyt ünnepel. Még érdekesebb, hogy a spanyol félszigeten még korábban megvolt ez az ünnep, amint ez a tény Siricius pápának a tarragoniai püspökhöz írt leveléből kitűnik. Galliában viszont először csak az V. sz. közepén kerülhetett az ünnepek sorába, amint a toursi püspöknek a kalendáriuma ezt mutatja. Keleten január 6-án ünnepelték a karácsonyt. A IV. század végéről maradt ránk Nagy Szent Vazulnak és Nazianzi Szent Gergelynek karácsonyi szentbeszéde. Antiochiában a IV. század végén ugyancsak ismert volt ez az ünnep, máskülönben nem kerülhetett volna sor arra, hogy Aranyszájú Szent János egyik legszebb ránkmaradt beszédjét elmondja. Alexandriában 432. december 25-én Szt. Cirill jelenlétében Emesai Pál mondott nagy karácsonyi szentbeszédet. Palesztinában egészen a VII. század közepéig január 6-án ülték meg Urunk születésének ünnepét, de ettől kezdve az ünnep dátuma végérvényesen december 25. lett. Mi volt kezdetben az ünnep tárgya? Szent Ágoston egyháztanító a karácsony ünnepében még nem látott mást, mint egyszerű visszaemlékezést arra a történeti tényre, hogy Jézus Krisztus megszületett. De 50 évvel később Rómában Nagy Szent Leó pápa már ügy beszélt karácsonyról, mint a Második Isteni Személy — az Atya Örök Igéje — megtestesülésének misztériumáról. Ma, másfélezer év hagyományának tiszteletében nem is más nekünk a karácsony, mint a két gondolat együttesen: Isteni Kisded, Szűznek ölén... Nagykarácsony liturgiájának sajátossága, hogy három különböző miseszöveget találunk a misekönyvben. Az első' éjfélre, a második hajnalra, a harmadik az ünnepi nagymisére szól. Erről is az első említést Nagy Szent Gergely pápa irataiban olvassuk. De eredete még korábbi lehet. III. Sixtus pápa az V. század közepén honosította meg Rómában azt a Palesztinában már korábban gyökeret vert szokást,hogy éjfélkor Betlehemben mondott a püspök misét, majd az ünnep - január 6.! - délelőttjén magában Jeruzsálemben és pedig a Kálvária hegyén. Rómában a pápa az éjféli misét a világ rangban első Mária-templomában, a Santa Maria Maggiore bazilikában mondta, ahol az éjszaka első részében együtt zsoltá- rozott a papjaival a betlehemi jászol ereklyéje előtt. Az éjféli misét újra hosszú zsoltározás követte, majd a pápa elindult, hogy délelőtt a nagymisét a Szent Péter bazilikában mondja. Elindult a korareggeli órákban, és közben megállt a Szt.
