A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
517 római helytartó, felvilágosult kételkedő: neki a politikai hatalom kézben tartása és a pénzgyűjtés az egyetlen valódi érték. Heródes, a kéjenc és ravasz keleti zsarnok Róma kegyéből élősködik a népen és nyom el minden bírálatot. Ott volt aztán Jeruzsálemben a főpapság: gazdag papi családok sarjai. Ők voltak a jeruzsálemi nagytanács legfontosabb tagjai. Joghatóságukat a rómaiak engedélyével gyakorolták. Nekik csak arra volt gondjuk, hogy a jeruzsálemi templomban szabályszerűen follyanak le az imák és az áldozati szertartások, a nép pedig pontosan teljesítse külső vallási kötelességeit és fizesse a templomadót. Ott voltak továbbá a farizeusok, egy többezer főt számláló vallási párt. Ők a mózesi törvény aprólékos előírásainak pontos megtartására fordították minden figyelmüket és erejüket, el voltak telve saját buzgóságuk tudatával, és végtelenül megvetettek mindenkit, aki nem úgy élt és gondolkodott, mint ők. Ott volt azután a forradalmi párt, akik már gyűjtötték a fegyvereket a Róma elleni szabadságharcra, és vadul gyűlölték nemcsak a római elnyomókat, hanem azokat a zsidókat is, akik megalkudtak velük. Ott voltak, mint mindenütt, a gazdagok, akiknek mindene a pénz, élvezték a vagyont, sütkéreztek a gazdagság-nyújtotta biztonságértzetben, és mit sem törődtek a szegények nyomorával, sőt — mint ahogy a római hatóságok megbízásából az adókat busás ráadással behajtó vámszedők tették — kiszipolyozták őket. Ott volt a szegény emberek serege: parasztok, halászok, kis mesteremberek, akiknek minden gondja volt a betevő falat, s nyomorúságukban tejjel-méz- zel folyó meseországról álmodoztak. Ott voltak legvégül a legnyomorultabbak: az özvegyek, árvák, vakok, bénák, leprások, betegek. Velük aztán szinte senki sem törődött, ott tengették nyomorult életüket a társadalom peremén. Az Izrael Istenében való hit úgy-ahogy összetartotta ezt a népet, de ez az Isten Jézus fellépése idején (azaz kb. időszámításunk kezdetén) valahogy messze került az emberektől. Mintha csak — mint Pilátus és Heródes sikerei mutatták — mit sem ártana, ha nem törődünk vele. Mintha csak, amint a papok mondták, csupán az áldozati szertartások pontos megtartása érdekelné. Mintha csak, amint a farizeusok tartották, csupán a szombati nyugalom aprólékos előírásainak megvalósítását követelné, az előírt imaidők megtartását, egyes ételektől való tartózkodást, rojtos ruha viselését, gyakori kézmosást és hasonlókat. Mintha csak, a- hogy a forradalmi párt gondolta, gyűlöletet parancsolna. Mintha csak a gazdagok pártján állna, hisz azoknak mindenük megvan. Mintha csak elfelejtette volna a szegényeket, akiknek csak azt ismételgetik a farizeusok, hogy milyen átkozott bűnösök, mert nem teljesítik a mózesi törvényt. Mintha csak haragudnék a betegekre és leprásokra, hiszen az ilyen nyomorúság csak istenverés lehet... Igen, Jézus idejében (és valljuk be, ma is) messzinek-messzinek tűnt az Isten. Még az a gondolat is átvillanhatott egyesek fején, hogy talán nem is létezik.
