A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

484

A következő századokban általánosan bevezetett és elfogadott a gyakorlat, hogy a hívek az elhúnytakért imádkoznak, alamizs- nálkodnak, misét mondatnak. A tanító egyháznak ünnepélyes megnyilatkozására azonban csak később került sor. IV. Szixtusz pápa volt az első, aki 1476-ban olyan teljes búcsút engedélyezett, amelyet a hívek az elhúnytakért felajánlhattak. Hogy félreértés ne essék, a következő évben kiadott pápai irat leszögezte: a búcsú, ha sokkal magasabb fokban is, de csak úgy segíti az elhúnytakat, ahogyan az ima és alamizsnálkodás esetén történik.

A Szentszék 1840-ben kiadott iratában rámutatott arra, hogy amit a teljes búcsú esetében Istennek felajánlunk, az teljességgel elegendő az ideigtartó tisztító büntetés elengedésére, de egyedül az Istentől függ, hogy ez csakugyan megtörténik-e.

Az elhúnytakért való közbenjárásunk alapját a hittudomány a szentek egyességének tényében látja. XIII. Leó pápa ezt így fejti ki: A szentek közösségében kölcsönös a segítés, támogatás, ima azok között, akik már az égi hazába jutottak, illetve még a túlvilági tisztulás állapotában vannak, vagy a földön még vándorútjukat járják. Hitünk tanítása szerint a mise legszentebb áldozatát csak Istennek mutathatjuk be, de azok tiszteletére is történhet, akik már az őket megkoronázó Istennel együtt élnek, és — az apostoli hagyománynak megfelelően, — azoknak a tisztulását is segíthetjük, akik ugyan az Urban hunytak el, de még tisztulásra szorulnak.

Hitter József

i'A TÖKÉLETES

^Imikor 1965-ben XlI.Piusz pápa kiadta a Haurietis aquas (Merítsetek vizet az Üdvözítő forrásaiból) kezdetű körlevelét az Ur Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről, senki sem gondolhatta volna, hogy a Szentatya szinte prófétai ihletéssel elővételezte azt a valóságot, amelybe a következő évtizedekben az Egyház kerül, és hogy a Jézus Szíve tisztelet is, amely a XIX. században és századunk első felében oly virágzásban állt, hanyatlásnak fog indulni. Éles szeme magas helyéről észISTENTISZTELET«

revette a horizonton tornyosuló felhőket, és épp a Jézus Szíve tisztelet megfogyatkozásában látta a legnagyobb veszedelmet az Egyház hitéletére.

E kettős szempontot figyelembe- véve értjük meg, miért alapozza meg a pápa ebben a körlevélben oly alapossággal és mélyrehatóan a Jézus Szíve tisztelet mibenlétét, miért fejti ki oly egyedülálló és szokatlan részletességgel ennek a tiszteletnek az alapjait, lényegét és fontosságát, és miért igyekszik oly meggyőző erővel bizonyítani azt a