A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

437

sük, XIII. Leó tíznél több körlevélben dicsérte és ajánlotta a híveknek ezt az imádságot, XII. Piusz pedig egy nagy enciklikában mutatott rá 1951-ben a rózsafűzérre, mint amelynek imádkozásától várhatjuk leginkább azt az isteni segítséget, melyre korunk emberiségének szüksége van, hogy a háborúk veszélyeitől megszabaduljunk és eljöjjön a tartós béke és a krisztusi igazságosság világa.

Ennek ellenére a rózsafűzér imádkozása sok katolikusnak divatjamúlt ájtatosságnak tűnik fel. Egy plébános mesélte nekem Németországban, hogy egy alkalommal fiatal paptársa kereste fel kis beszélgetésre. Amikor íróasztalához lépett és ott megpillantotta a rózsafűzért heverni, két ujjával, finnyás mozdulattal, felkapta, majd néhány pillanatig a papírkosár felett tartotta s aztán beleejtette: ”Igy, - mondotta - ennek ott a helye.” Szimbolikus tett, de hányán gondolkodnak így, mint ez a fiatal pap! Nem mintha nem látnák ezek is, hogy az emberiség mai súlyos helyzetében Isten különös segítsége nélkül a végpusztulásba rohan s egyedül az imától, a sok imától várhatjuk, hogy Isten belenyúl a történelem e végzetszerű folyásába és e fenyegető veszélyből kiment minket; azt sem tagadhatják legtöbben a rózsafűzér ellenesek közül, hogy a b. Szűz hatalmas közbenjárónk Istennél és ezért az ő pártfogásáért nála is kell esdekelnünk, de azt már nehezen értik meg, hogy miért kell pont a rózsafűzért imádkoz- niok, mikor az őszerintük csak gépies mormolása vagy ledarálása egy csomó üdvözlégynek és így értéke nem lehet.

De mindez nem változtat azon a

tényen, hogy Krisztus helytartói kivétel nélkül sürgetik a rózsafűzér imádkozását, hogy a Szűzanya jelenéseiben kivétel nélkül és számtalanszor kifejezte ezt az óhaját, következőleg ez az i- mamód mégsem intézhető el olyan egyszerűen és fölényesen, ahogy azt a fiatal pap tette és vele együtt sokan mások teszik. A rózsafűzér mégsem a buddhista ima-malomra emlékeztető, komolytalan és semmitérő ima, hanem épp ellenkezőleg önmagában tekintve is kitűnő, mély és magasztos ima, a legjobb imák egyike s minden mélysége mellett is mindenki, akármilyen korú vagy műveltségű legyen is, végezheti s ezért, mégha a pápák nem is ajánlanák, a Szűzanya nem is sürgetné, akkor is érdemes imádkoznunk akár naponkint is.

Könnyen beláthatja ezt mindenki, hacsak néhány percet is elgondolkozik azon, mit is teszünk mi, amikor a rózsafűzért imádkozzuk. Legfőképpen és legelőször is ilyenkor elmélkedünk, éspedig az Ur Jézus élete, szenvedései és megdicsőülése titkaiba igyekezünk behatolni: mit gondolt, érzett, tett Ő ebben vagy abban az evangéliumi jelenetben, hogy ezt látva, hallva, átélve szívünket felmelegítsük Iránta, hitünket felkeltsük Benne, reményünket erősebbé tegyük, hogy bánkódjunk bűneinken, hálát adjunk, javulást ígérjünk, ahogy azt épp szívünk igényli s a misztérium azt magával hozza. De arra is törekszünk, hogy magunkévá tegyük a- zokat az érzéseket, melyek az Ur Jézus Szívét e misztériumban eltöltötték és így magunkra öltsük őt, az ő stílusát és így hasonlóbbakká legyünk Hozzá, azaz igazibb keresztények. Közben i