A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
438 mádkozunk, hogy az ő érdemeiért, melyeket e misztériumában szerzett meg számunkra, adja meg nekünk, hogy vágyainkat meg is valósíthassuk. És hogy e titokban könnyebben elmerülhessünk, lelkűnkben azt jobban átélhessük, a Szentszűz segítségét kérjük, így mintegy az ő érzéseivel, gondolataival hatolunk e misztériumokba, melyeket ő itt, földi életében maga is átélt, az Ő szemével nézünk, az ő Szeplőtelen és anyai Szívével érzünk, röviden mintegy Vele együtt átéljük mindazt, amit Ő Szent Fia társaságában, ennek gyermekkorában, későbbi életében, szenvedéseiben és megdicsőülésében átélt. Igaz, Krisztus misztériumain elmélkedhetünk anélkül is, hogy a rózsafüzért kezünkben tartjuk, az üdvözlé- gyeket mondjuk vagy hogy éppen a Szűzanya segítségét kérjük. Akkor is jól imádkozunk kétségkívül, ha az e- gyéb feltételek is megvannak. Ám miért ne mondhatnánk elmélkedéseink közben az üdvözlégyeket? Énekelhetünk egyszólamra, de énekelhetünk többszólamra is. Változatosságból, vagy talán mert szebb is... Márpedig mikor az üdvözlégyeket mondja az ajkunk, mikor elménk a különböző misztériumokon elmélkedik, mikor e magasztos szóbeli imával a Szűzanya közelségét szinte érezhetővé tesszük és így igyekezünk gondolatainkat Istennél tartani és szívünket Isten szereteté- vel átizzítani, csak azt tesszük, mint a- mikor polifónikusan éneklünk: értelmünk, fantáziánk, szívünk, kezünk, ajkunk, nyelvünk, tehát az egész ember beáll Isten dicséretébe. Amellett az üdvözlégyek mormolása, a rózsafűzér szemeinek morzsolá- sa könnyen felébresztik bennünk az i- ma hangulatát. Szinte átlengi lelkünket az ima magasztos légköre és ráhangolja lelkünket az Isten megtalálására, ami pedig az ima leglényegesebb célja és feladata. Tapasztaljuk az imában azt is, hogy gondolataink elkalandoznak: elszórakozunk. Észre sem vesszük, már egy érdekes eseményre terelődik figyelmünk, foglalkozni kezdünk személyekkel, a nap problémáival, politikával és sok más olyan kérdéssel, ami nem közelebb visz, hanem inkább elvon Isten közelségétől és megszakítja a kapcsolatot vele. Ha azonban kezünkben van a rózsafűzér, hamar észbekapunk: vagy megóv attól, hogy elszórakozzunk, vagy ha ez mégis megesett velünk, könnyen visszasegít az összeszedett imába. Lehet, valaki azt gondolja, az elmélkedés neki nem való; túl nehéz. Szabad legyen tehát bemutatni két példán , milyen egyszerű és milyen köny- nyű az az elmélkedés, melyet megkíván a rózsafűzér, hogy rózsafűzér i- mádkozása és ne csak üdvözlégyek egymásutáni elmondása legyen. Vegyük például az örvendetes olvasó harmadik titkát, az Ur születését. Alig kezdem el az üdvözlégyeket, lélekben rögtön odatérdelek a jászol elé; benne egy kis gyermek. Eszembe jut, hogy ez a gyermek maga a végtelen Isten. Elcsodálkozom. Hogyan lehetséges ez: a Végtelen a tehetetlenségben? A szeretet hozta ide, hogy megmentsen a legnagyobb rossztól, a bűntől és elvezessen az örök életre. Ennyire szeret hát engem az Isten! Képes volt gyermekké lenni! Szívem máris melegszik, re
