A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
434 ben. Imaszándékunk a katekistákról szól, vagyis azokról a személyekről, akiket az egyház azzal bízott meg, hogy a híveket a keresztény hitre és életre tanítsák. Azért imádkozunk, hogy hitjelöltjeikbe képesek legyenek élénk missziós öntudatot ültetni. Életmódjuk és felelősségeik nem kis áldozatot kívánnak meg tőlük. Gondoljunk például a- zokra a bolíviai katekistákra, akik hosszú napokig tartó utakat tesznek az amazoni partokon, hogy tanítványaikhoz eljussanak. Vagy az ekvádoriakra, akik az indió közösségek által megalkotott tanterv szerint dolgoznak. Lehetőség szerint legelőszőr nővérek foglalkoznak pár héten át a családokkal. Ök azok, akik később a nép közül választott katekétáknak is kurzusokat adnak. Az indiai Benares Püspöki Szinodusán kiemelték, hogy az ottani katekétáknak járatosaknak kell lenniük a hindú lelkiségben is ahhoz, hogy híveik számára jobban kifejthessék a keresztény tanítást. Az afrikai Elefántcsontpartok fiatal katekétáit az egyes egyházmegyék központi tervei szerint nevelik: három napostól három hónapos kurzusokon kell időnkint átmenniük ahhoz, hogy színvonalon maradhassanak. Imádkozzunk ezekért az emberekért, akik a közvetlen evangelizációban élik le egész életüket. Babos István Szentbejzéd • templomtalan magyaroknak Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. — Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden s ő van mindenben. (Kol. 3, 1-5-9-11) Szent Pál levele első két fejezetében a tévtanítók ellenvetéseire vála- . , . , i szolt. Kiemelte Krisztus egyedülrept e* az *m er álló szerepét: Ura és ősmintája az egész teremtésnek, és az Egyház feje, akiben Isten tervei az emberre
