A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
306 oooooooooooooooooooooooooooo I. A dolog úgy kezdődött, hogy Trentoban a 2. vOágháború egyik bombá- MULT és JELEN zása alkalmával egyik bomba szíven találta Chiara Lubichot, aki akkor oooooooooooooooooooooooooooo egy egyetemista diákotthon lakója volt. A légiriadóra mindenki felkapott egy könyvet, és rohant az óvóhelyre. Chiara véletlenül a szentírást kapta fel (az nem véletlen, hogy az asztalán éppen kézinél volt!). Az óvóhelyen ezt olvasták fel egymásnak. Éppen Jn. 13, 35-öt olvasták (Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt), amikor a házukra pottyant egy bomba. Kimásztak a romok alól és Chiara azt mondta magában, hogy itt valami nagyon nem stimmel az európai kereszténységgel. Az a pilóta is, akit sose láttak, és aki mindenüket lebombázta, az is keresztény. Meg ő is. Az evangéliumban valami egészen más áll a keresztényekről. így született az alapgondolat: a kereszténységből a legfontosabbat, ami az Isten szemében is az ismertetőjelünk, amiről Jézus is az övéinek ismer meg minket, Dr. Kozma György POCOLARINI azt gyakorolni. Ehhez nem akart sem vallást, sem szerzetet, sem szervezetet alapítani, még mozgalmat sem, pedig az lett belőle. Néhányan a barátnői közül összebeszéltek, hogy mindenkivel jót tesznek. Nemcsak azokkal, akik kérik a segítséget, és nemcsak azokkal, akik "megérdemlik". Minden héten egyszer összejöttek arról beszélgetni, hogy kinek mit sikerült tenni másokért, vagy éppen mit nem sikerült. Tanácsokat adtak egymásnak, együtt örültek. Hamar rájöttek ismerősök és ismeretlenek, hogy ”hozzájuk lehet menni". Ők jók. A déltiroliak a hegyi életből vett képpel nevezték el őket: olyanok, mint a hegyipásztorok magános tüzei az alpesi éjszakában, ahova menni lehet a sötétben eltévedteknek útbaigazításért, vagy csak egyszerűen melegedni. Innen a ”focolarini” név. Hivatalosan a mozgalom neve Opus Mariae (Mária-mű- vek), de ezen a néven nem isnerik őket. ♦ II. A mozgalom. A dologból mozgalom (és nem szervezet) lett, nemcsak fiatalok számára, bár leginkább a fiatalok reagáltak erre a kihívó szeretetre. Nem volt nehéz felfedezniük a tapasztalatból azt sem, hogy ez a legnormálisabb társadalomkritika, amit ők csinálnak. Éppen azért, mert nem kritika, hanem egy megoldás felkínálása. Idővel a legkülönfélébb foglalkozású, életkorú, vagyonú, képzettségű emberek kaptak kedvet ehhez az életformához, amelyben "semmi különös nincsen" , csak a szeretet. Ha ez az életforma mégis feltűnő, az a környezet szegény
