A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
307 ségi bizonyítványa... Céljuk mindössze ez: az egyházon belül, minden különösebb szervezet és szabályzat nélkül, kis baráti körökben, sejtekben együtt megcsinálni azt, amit egyedül nem is lehet: a szeretetet minden lehető és lehetetlen módon gyakorolni. Nem az érdemszerzés kedvéért, nem a mennyek országára sandítva, hanem azért, hogy szebb legyen a világ (vö. Mécs László: Vadócba rózsát oltok), és hogy Jézus ne hiába járjon közöttünk. Ne inkognitóban. A darabszám növekedése bizonyos differenciálódást igényel. Ők a legtermészetesebb differenciálódást veszik csak figyelembe: a baráti-családi csoportosulást és a foglalkozás-szerintit. Életmódjuk nem rendkívüli. Mindenki marad abban abban a lakásban, abban a hivatásban, abban a családban, ahol eddig, de ú- jabb szempontja van az élethez: összejön hetente a többiekkel, hogy tapasztalatot Cseréljenek a felebáráti szeretet dolgaiban. Összejövetelük nem ideológiai továbbképzés (bár az is lehetne, ha a szeretet kívánja), hanem családi összejövetel. Egy-egy sejtbe (ami mindig spontán csoportosulás, és nem megszervezett dolog) családok, vagy házasság előtti fiatalok, vagy papok tartoznak. Lehetőleg homogén társaság alkot egy sejtet: vagy csupa családosok, vagy csupa fiatalok stb. Jellemzően ”olasz-katolikus” vonás, hogy fiataloknál koedukáció nincs. Az egyes fiúvagy lány-csőportok ritkán szerveznek közös programot. ♦ III. Társadalmi jelentó'sége egy társaságnak, akik hivatásuknak érzik a problémák elsimítását, a béke megteremtését kicsiben, nem vitatható. Egy Firenze-környéki grófnő birtok-adománya adta az ötletet, hogy egy minta-társadalmat szervezzenek, egy minta-várost, ahol minden van, csak szeretetlenség nincs. így alakult Mariapoli, az Arno völgyében, Loppia- no dombjain. A kapott területen szőlőt művelnek, olajfa-kertjeik vannak, és kerámiákat gyártanak, a fiuk lakókocsikat is. A környék kommunista lakossága nagyon értékeli bennük, hogy szövetkezeti-közösségi alapon állították fel az üzemeiket. Nem exkluzív társaság, még ateistákat is felvesznek soraikba, és nem azzal a feltétellel, hogy "megtérjenek". Ebben úgyis biztosak, mert tudják, hogy a szeretetnek nem lehet ellenállni. Mariapoli a dombokon szanaszét fekvő település. Külön centruma van a lányoknak, a fiúknak, a családosoknak. (A papok fo- colare-központja Fnascatiban, Róma mellett van.) Vasárnapokon összejöttek kezdettől fogva, gitároztak, kirándultak, ö- rültek egymásnak. Ha idegenek csatlakoztak hozzájuk, azoknak is jutott a kajáChiara Lubich
