A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
302 a pacsirta énekel így, az emberi öröm cseng így, — gyerekek játéka így játszik, vad Próféták hanga jövendöl rólad így, - a Fiad, Jézus, a csupa-alázat, egyszerűség, jóság öleli át így ezt a világot! Ebben élek, lélegzek, nyugszom meg s halok el. A föld, Isten, a Te kezedben szeretett teremtmény. Az Emberi Történés, Isten, a Te tenyeredben futja ki útját, - fut, fut s a Szívedbe tűnik. Az én létem s annyi billió élet velem együtt: gyermekeid sorsa Tebenned. így élek, így halok el. Az Örökjólét tenyerében ott piheg csöppkicsi sorsom. A Te lehelleted alatt, Örök Lélegzés, aki kihordtad, s vezeted sorsunkat most és ezentúl is, örökké. Béky Gellért Gondolat Anglia volt nagy miniszterelnöke, Disraeli, írja egyik könyvében: milyen furcsa, Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az emberek azonban nem Isten képmása szerint alakulnak, hanem engedik magukat az újságok, a közvélemény, a divatos szólamok s miegymás által befolyásolni. Azaz: a legtöbb embert nem az isteni képmás formálja, alakítja, hanem az utca, a hangszórók, a propaganda, a divat, a tévé, az újság, a könyv — amit éppen olvas, a barátok, — akikkel összehozta a sors vagy a véletlen. Ma még az úgynevezett okos, tanult emberek is mennyire befolyásolhatók! Ma hívők, holnap tagadják az Istent. Ma imádkoznak, holnap meg vallásgúforgácsok nyolók, vallásüldözők. Aszerint, milyen stimulusok hatnak rájuk, honnan fúj az erősebb szél. Elég egy utazás, egy-két könyv, egy találkozás, egy esemény, egy város, egy új foglalkozás s máris ruhát, nézetet, hitet változtatnak. Az már jellem és a lélektan dolga, hogy gyakran cserélnek-e ruhát, világnézetet, vagy egyszeri hitehagyással megakadt a fejlődésük. Talán erre céloz szent Pál is, ezeket írja az efezusi- aknak: ne legyünk már "éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor" (Ef 4, 14). Nehéz, de dicső feladat: megemberelni magunkat, levetkőzni az állhatatlanság régi emberét és magunkra ölteni az "ú- jat, aki teremtőjének képmására megújul a teljes megismerésig" (Kol 3, 10).
