A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
303 © Indiában "guru"-nak hívják a szentet, a tapasztalt lelki embert. Az is tudvalevő, milyen nagy tekintélye van még most is Indiában a vallásnak. Nos, egyszer egy egyszerű parasztember felkeresett egy gurut és kérte őt, tanítaná meg Isten ismeretére. Nagyon szeretne tudni Istenről. A guru mintha nem is hallotta volna, szóra se méltatta a parasztot. Másnap újra ott volt a gurunál: ugyan ne vetné meg a kérését, oktassa ki őt az Isten körüli dolgokban. A guru megint elfordult és faképnél hagyta az embert. Ám az nem tágított, nap mint nap megjelent furcsa kérésével a gurunál. Végre az rászegezte a tekintetét: csakugyan meg akarod ismerni az Istent? A paraszt alázatosan válaszolt: Hiszen azért jöttem eddig is. Akkor menjünk, mondta a guru és elindultak kettesben a folyó felé. Indiában szokás a folyóba menni "megtisztulni". Ez o- lyan vallásos fürdés. Lehet, hogy Keresztelő szent János idejében is hasonló szokás dívott a Közelkeleten. A paraszt engedelmesen követte a gurut e- gész a folyóig. Ott a guru hirtelen megragadja a paraszt üstökét és lenyomja fejét a víz alá. Az ember prüszköl, viaskodik mintha életéért küzdene, de a guru nem enged. Végre, amikor már kifogyott a paraszt lélekzete, elengedi fejét és kihúzza a vízből. Az csak hápog, kapkod a levegő után. "No, milyen érzés volt?", kérdezi a guru. "Már azt hittem, végem van", lihegi a paraszt. "Hát ha csakugyan meg akarod ismerni Istent, akkor úgy kell gyötörnöd magadat keresésében, mint ahogy most életedért küzdöttél a víz alatt. Addig, míg nincs meg benned ez a kitartó, elszánt akarat, addig hiába minden Isten utáni vágyakozás." Ha már a művészetek, tudományos kutató munka, foglalkozás, szórakozás s miegymás úgy letudja kötni az embereket; ha már az ideiglenes ismeretek érdekében is annyi áldozatra képesek az emberek, mennyivel nagyobb készség, erőfeszítés, akarat, elszántság kell ahhoz, hogy magát Istent megismerjük! Sokan azt hiszik, hogy a hit, a bizonyosság, Isten csak úgy "megjelenik" előttünk a szerencsés érzelmek perceiben, egy-két érdekes könyv vagy előadás hatására, a szerencsében s e- gyéb dolgunk már nincs is, csak élvezni a boldogságot. Sokakra ráférne valamilyen "guru"-val való találkozás, egy kis vízbemerítkezés. A hitetlenség nagyon sok esetben nem egyéb, mint tudatlanság és közömbösség az isteni dolgokkal szemben. Gyakran kimondott lustaság: nem akarunk áldozatot hozni Isten megismeréséért. Hogy is mondja a Szentírás? Ha majd "lelkünk mélyéből" vágyódunk Isten után, ha "teljes szívünkből, teljes lelkűnkből" keressük Őt, akkor meg is találjuk (MTör 4, 29). © Egyszer egy apáca "rontott be" a szó szoros értelmében Szalézi szent Ferenc szobájába. "Püspök úr, lihegte a nővér, tessék megtanítani arra, hogyan lehetek én is szent." A püspök mosolyogva nézett a kérdezőre: "először is tessék szép csendesen becsukni az ajtót. Ez az első lépés a szenttélevés- hez.” Máskor meg ezt mondotta ugyanez a szent: mindenkinek azzal az ábrá
