A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

295

szenvedélyeink elhallgattatása, folytonos törekvés, hogy ne a földi dolgok, mégha nem is bűnösök azok, ne a rendetlen vonzalmak diktáljanak nekünk, így aztán tudunk figyelni az Istenre, befelé fordulni, összeszedettek, éberek lenni, mint az őrhelyén álló katona vagy a forgalmi tiszt a vasútnál.

De a figyelem még nem elég: szeretnünk kell, azzal a tiszta, erős, minden mumkára és áldozatra kész szeretettel, mely az igazi szeretet tulajdonsága. Azért ezt a szeretetünket állandóan kell erősítenünk, míg az lelkünk uralkodó szenvedélye nem lesz, míg ez a szeretet minden tevékenységünkre ki nem hat.

Akkor pedig nem lesz nehéz a harmadik követelmény: teljesítenünk mindenben az Üdvözítő akaratát. Amint a Boldogságos Szűz mondotta: ”Ime, az Ur szolgáló lánya, legyen nekem a Te igéid szerint” s ezzel a legszentebb léleknek legtökéletesebb készségét mutatta be, ugyanúgy minekünk is állandóan be kell mutatnunk Istennek lelkünk komoly készségét. Vagy amint Szent Pál tökéletes készséggel kérdezte Jézust ott a damaszkuszi úton: ”Mit a- karsz, hogy cselekedjem”, ugyanígy legyen a mi szívünk alaphangja és lelkü- lete ez a szentpáli magatartás. Természetesen ennek a nagyfokú készségnek ára van: önmegtagadottság, leszámolás Isten színe előtt mindennel és teljesen kiegyensúlyozott várakozás és belső lelki szabadság kell mindehhez. De éppen ezt ígérjük meg Istennek és erre vállalkozunk, mikor önmagunkat a szó igazi értelmében vett konszekrá- cióval Jézus Szentséges Szívének adjuk át.

”Uj megváltásnak” mondja az Ur Szívének tiszteletét és ’’minden áldás és kegyelem kincsesházának” nevezi. Sőt azt mondja, hogy Szívének kinyilatkoztatása ’’Isten legnagyobb vállalkozásainak egyike a világ kezdetétől fogva” s hogy ”az Isten szeretetének u- tolsó erőfeszítése az emberekkel szemben”, amiért is ” ennek a tiszteletnek állandó és buzgó gyakorlata a kiválasztottságnak jele”. Hiszen ’’megadja Szíve tisztelőinek mindazokat a kegyelmeket, melyekre állapotuk szerint szükségük van”, ’’megáldja minden dolgukat és vállalatukat”. Gondoskodik arról, hogy ”a lanyha lelkek buzgókká váljanak, a buzgók pedig nagy tökéletességre emelkedjenek”, ha Sz Szívét tisztelik. Ezért ezt a kultuszt s az abba bevezető konszekrációt az Ur ”az életszentség legrövidebb és legbiztosabb útjának” is nevezi.

Az Egyház csalhatatlan fejei, a pápák, hasonlóképpen nyilatkoznak erről a tiszteletről és nem kevésbbé nyomatékosan emelik ki ennek a tiszteletnek jelentőségét és fontosságát az Egyház életében és az emberek üdvözlésében. XIII. Leó az 1900. év nagy felajánlást meghirdető ’’Annum sacrum” kezdetű körlevelében pl. így ír: ’’Amikor az Egyház első korszakában a császárok i- gája alatt nyögött, Konstantin előtt megjelent kereszt volt előjele és okozója a győzelemnek, amely nyomában bekövetkezett. S íme, most más kedvező és isteni jel tűnik fel szemünk e- lőtt: az Ur Jézus Szentséges Szíve, tüzes lángok közt, sugárzó fényözönben, felette a kereszttel. Beléje kell helyezni minden reménységet; tőle kell kérni és várni az emberek üdvösségét.” XI. Pi-