A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

259 megőrizte belső szabadságát. Egy alkalommal a betegszobában kérte társát, nyis­sa ki az ablakot. Fulladozott. Az éppen arra haladó elöljáró — a megfázástól félt­ve őket — haragosan rájuk szólt. Bernadette társa rohan az ablakhoz, mire az ágy­ból ezt hallja: Állj meg! Anyánk azért szidott le, mert kinyitottuk az ablakot, de azt nem mondta, hogy csukjuk be! - Változatlanul iszonyodik a társalgótól, a kíváncsiaktól. Úgy mutogatnak, mint egy hízott ökröt - mondja egyszer. Ha rá­parancsolnak, ezzel a sóhajjal indul mégis: Egy bűnösért, egy nagy bűnösért! Betegségében elfogadja Isten akaratát, de nem rajong a szenvedésért. Pa­naszszót azért soha nem hallanak tőle, pedig lassankint alig van ép tagja, a tuber­kolózis megtámadja csontjait, gyomra alig vesz be és tart meg valamit, asztmaro­hamok kínozzák. Isten akaratát jobban szeretem mindennél — mondogatja. —A- hogyan a jó Isten akarja. El kell fogadni. Közben másokért aggódik. Adjanak o- lyan virrasztót, aki alszik. - Megemlékezik arról, hogy a Szent Szűz nem ígért neki boldogságot ezen a földön. Reménye az ég. Azt mondják, vannak olyan szentek, akik nem kerültek egyenesen a mennyországba, mivel nem vágyódtak rá eléggé... Ö, ez nem az én esetem. — Két éven keresztül vért hány, csontjait szét­marja a tuberkolózis, teste csupa seb... A legkisebb mozdulat is jajszót csal az aj­kára. Hóna alatt nagy kelés keletkezik; minden érzéstelenítés nélkül operálják. Bernadette egy szó nélkül viseli... Mindehhez még belső megpróbáltatások gyöt­rik. Oly sok kegyelmet kaptam — mondja egy társának, — félek, hogy nem jól használtam fel. De aztán igyekszik felkelteni magában a bizalmat. 1879. március 28-án ismét megkapja a betegek szentségét, de most nem gyógyul meg, mint elő­ző alkalmakkor. A szertartás után így szól elöljárójához .Anyám, bocsánatát ké­rem szerzetesi életem minden hűtlenségééért, főképp pedig gőgömért. Húsvét he­tében még tojásokat fest. Amikor fájdalmai elvisehetetlenné válnak, gyógyszert kér ápolójától, hogy tartani tudja magát. Áprüis 13-án fuldokló köhögés gyötri. Csak öt percnyi pihenőt kér az Úrtól, de nem kapja meg. Szenvedése most már haláláig tart. Apr. 16-án egy karosszékbe ültetik, hogy lélegzethez jusson. Feszü­letét tartja. Nővérei az üdvözlégyet imádkozzék. Bernadette többször megismét­li: Asszonyunk Szűz Mária, imádkozz értem, bűnösért. Délután fél négykor hal meg. - A nevers-i püspök temeti ápr. 19-én. Legnagyobb titka egyszerűsége. É- letszentsége a boldogságok tükrében érthető: boldogok a lelki szegények... Cser László Q jtjóvuÁ 55. Ö távolban egy kőeró'dítmény lát­szott: az útó'rség bástyái. Köze­lebb néhány paraszt feküdt a földön, mellettük a kapák. Az úton feketére é­gett ember közeledett. Kezében teás- kancsó forró vízzel. Itt északon a sze­gényebb emberek nem igen ismerik a teát. Hideg vizet soha nem isznak, de forró vizet annál többet. Mert a forró

Next

/
Oldalképek
Tartalom