A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
260 vizet lassan kell sziircsölni és az mindjárt felszívódik a testbe. így a betegségek miazmáival fertőzött kutak megszabadulnak a vészes csíráktól, a test pedig nem küzd olyan eszeveszetten a hideg víz fölmelegítésével. Ilyen forróságban a szív idegesen ver, ha a hideg vizet kell feldolgoznia. Milyen okosak a kínaiak, - gondolta Rezsó' — hogy forró vizet isznak. Hogy egyáltalán van mit inniok. Az étel? Az mellékes. Forró víz nélkül nincs élet... a víz az élet... élő vizek forrása. Cserepes ajkai félig nyitva maradtak, amint a kancsóval közeledő embert nézte. Egyszerre szálltak le, amint elérték. — Kedves uram, volna-e eladó vize? A fekete arcú ember megállt és a porcellán-kancsót nyújtotta. Szemével társaira pillantott, akik ott bent a szántóföldön feküdtek kapáik között. A- zoknak vitte a vizet. Aztán Rezsőékre nézett és bólintott: — Igyatok. Rezsőnek nyújtotta a kancsót, látva, hogy annak nagyobb szüksége van rá. Rezső elhárította. — Igyon először a testvér, mert nekem nem lesz erőm levenni a kancsót a számról. A testvér ivott, röviden. — Nagyon forró. Rezső szájához emelte a forró vizet és nem érezte, hogy forró a víz. Szinte nem is nyelt, csak csorgatta le magába. Egy csepp sem maradt a kan- csóban. A paraszt elnevette magát, — Jó a forró víz a jó melegben. Rezső pénzt vett elő, de az nem akarta elfogadni. — Csekélység. — Tiltakozott és visszafelé indult, hogy újra gyalogoljon egy órát, mire társainak vizet vihet. 56. őst már lehetett folytatni az ú- tat. Rezső' érezte, hogy szívódik kiszáradt testébe a víz. Pár perc múlva verejték verte ki a homlokát. Milyen boldog érzés volt, hogy verejtékezhetett! Kiszáradt torkából eltűnt a szúrás és nedves meleget érzett. Csak a nyelve fájt kicsit, összeégette a forró vízzel, így haladtak újabb órákon át. Már elmúlt négy óra, nem lehettek messze Hantaú-tól. Akkor pedig új kellemetlenség jelentkezett: a testvér kerékpárgumija leeresztett. Minden öt percben pumpálni kellett. — Menjen előre — mondta — és várjon be a város szélén. — Nem megyek. Még baja lehet - felelte Rezső - és senki sem lesz a közelben. Összetört testüket nehezen tépték le a nyeregről. Minduntalan pumpálni kellett. Ez a megerőltetés újra csak kiszívta belőlük a vizet. Azért így már lehetett élni. öt óra felé meglátták a vasút melletti város körvonalait. Rezső előre hajtott. Emlékezett, hogy mikor autóbusszal elindultak, az út mentén látott egy kis kalibát, ahol a szegényebb fajta utasok inni szoktak. Odahajtott. — Vizet! A vendéglős egy kancsót és egy kis
