A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
258 Soubirous család most is igen szegény. Bernadette a legenergikusabb módon utasít vissza minden pénz- vagy egyéb adományt s neki, mint legidősebbnek munka után kell néznie. A püspök, hogy a kíváncsiaktól védelmet nyújtson Bernadettének, a nevers-i nővérek iskolájába küldi. Bernadette, saját bevallása szerűit, azzal hozza meg élete legnagyobb áldozatát, hogy elhagyja családját. Az iskolában végre megtanul írni-olvasni, s végre hittant is tanulhat! Semmivel nem tűnik ki társai közül, - egyszer még abban is segít, hogy társai megdézsmálják a tiltott cseresznyefákat. (Szenttéavatásakor az advocatus diaboli sokáig vitatta ezt a súlyos esetet!) Szerzetesi hivatása lassan érlelődik. Elsősorban a szemlélődő életre gondol, szeretne a kármelbe lépni, aztán egy Szent Bernátról elnevezett közösségbe, de gyönge egészségi állapota (főképp asztmája) és a hozomány hiánya miatt lehetetlen. Több kongregáció szeretné magáénak tudni a híres látnokot: Bernadette végül is oda jelentkezett, ahová nem hívták. 1864. április 4-én - az első lourdes-i körmenet napján - a nevers-i Szeretet Nővéreihez kéri felvételét. Betegsége és az elöljárók habozása miatt csak két év múlva, 1866. július 7-én indulhat útnak, hogy soha többé ne lássa viszont Lourdes-t, a barlangot... Életében először és u- tóljára vonaton utazik. Megérkezése után mindjárt másnap az újoncmesternő egybegyűjti az egész közösséget és Bernadette-nek megparancsolja: mondja el a jelenések történetét. Úgy gondolja, ezzel elébevág a kíváncsiságnak, s egyben lezárhatja ezt a történetet. Azért jöttem ide, hogy elrejtőzzem - mondja ekkor Bernadette. Július 29-én 42 társával együtt megkapja a szerzetesi ruhát. Megkezdi hivatalos újoncévét. Augusztus 15-én a betegszobába kerül, október 25-én állapota olyan súlyosra válik, hogy halálát várják. Maga a püspök siet hozzá. Kérdezi, akar-e fogadalmat tenni. Bernadette igent int. A püspök mondja a fogadalom szövegét, Bernadette erejéből csak egy amen-re telik. így örökre tagja lett a kongregációnak. Egyesek legnagyobb megbotránkozására, sőt kiábrándulására, egészsége váratlanul megjavul, és folytatja az újoncévet többi társával. Az újoncév végén minden fiatal nővér megkapja a beosztást, csak neki, Marie-Bemard nővérnek nem jut semmi. Őt mindenre alkalmatlannak tartják. A püspök ekkor az imát teszi apostoli munkájává... Valami mellékfoglalkozást mégis csak rábíznak: 1867-től 1873-ig segédbetegápolónő. Közben megbetegszik az ápolónő, s 1871- ben Bernadette lesz a betegszoba főnöke. Határozottan, lelkiismeretesen látja el munkáját, egy szóval csendet teremt, leszereli a nyűgösködőket, tréfás szóval bátorítja a csüggedőket. Egyik társának, aki elhúzódik egy gusztustalan seb kötözésétől, ezt mondja: Ne felejtsd el, hogy Urunkat lásd a szegényben. Minél visszata- szítóbb a szegény, annál jobban kell szeretni... Amikor beteget gondozunk, vissza kell húzódnunk, mielőtt köszönetét monhatna. Elég kárpótlás az a megtiszteltetés, hogy ápolhattuk. — Régebbi élményeiről így beszél: A Szent Szűz úgy szedett fel engem, mint egy kavicsot. Úgy használt, mint egy söprűt. Mit csinál az ember a söprűvel, miután kisöpört?Nos, a helyére teszi, az ajtó mögé. Az én küldetésem befejeződött Lourdes-ban. — A kor vak engedelmességet kívánt a szerzetesektől. Bernadette - bár felülmúlhatatlan készséggel engedelmeskedett —
