A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
217 asszony. — Hát hogy ezér a pénzér miséket mongyon, meg litániákat, meg másféle imákat, hogy az Isten minél előbb elvigye azt a pokol- fajzat uramat az életbül. — No jó, azt én is hallottam, hogy nincs jó életük, de hogy juthatott ilyen az eszébe, hogy ’’knmádkoztassa” az életből? — Hát csak onnan, hogy én hívő asszony vagyok. Más asszony mán rég megetette vagy megitatta vón valamivel, de nem én. En hívő asszony vagyok, Isten tuggya meg láttya, hogy milyen életem van vele, oszt én hiszek az ima erejibe. Oszt arra gyűjtöttem a pénzt a pogácsa-sütéssel, hogy a végin kiimádkoztatom a világbul. — Dehát, ha hiszi, miért nem imádkozza ki sajátmaga, miért kell azt énvelem kiimádkoztatni? — Hát csak azér — suttogta az asszony, mer maga az Isten embere, magát meghallgattya az Isten jobban, mint egy ilyen szegény bűnös asszonyt, oszt a misének is nagy ereje vagyon. ♦ ♦ ♦ A lőcsfalvi pap nem állt kötélnek. Magda asszony erre járta a búcsúkat, mindenféle szerzettel mondatta a miséket és még nagyobb buzgalommal sütötte a finom tepertős pogácsákat. Hogy aztán hogy és miként történt, de Magda asszony saját kezébe vette élete sorsának gyeplőjét. Valami pesti ’’naccsága” felcsalta Pestibe - mint maga mondta - s ott közösen nyitottak egy pogácsasütő üzletet. Kánya Miklós meg annyira szívére vette a dolgot, hogy pár évre rá tényleg elment ebből a világból. Mikor a lőcsfalvi pap meghallotta a dolgot, kénytelen volt arra gondolni, vajon tényleg sikerült Magda asszonynak ’’kümádkoztatni” az urát a világból, vagy csak a bánat okozta, hogy szégyenszemre magára hagyták. András Imre Két levél a magyar papokhoz R z egyházi év kezd étén a magyar katolikus papság két figyelemre méltó levelet kapott. Az egyiket a legfőbb pásztor, II. János Pál pápa küldte Lékai László bíboros, esztergomi érseknek és Magyarország többi főpásztorának, a másikat a magyar katolikus püspöki kar intézte a lelkipásztorkodó papsághoz a lelkipásztori munka korszerű elmélyítésének előmozdításáról. Mindkét, mindössze három nap különbséggel keltezett levél fontos dokumentum, mindkettő a magyar egyház elkötelezett szolgáihoz szól, s együttesen keresztmetszetét adják a mai magyar katolikus egyházra jellemző kérdéseknek. Egymás mellé állításuk konkrét példaként abba is betekintést enged,
