A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
218 hogyan próbálja a Legfőbb Pásztor és hogyan a Magyar püspöki kar segíteni a magyar egyház életének virágzását és hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A pápa levele II. János Pál pápa Lékai László esztergomi érsekhez és a magyar püspöki karhoz írt, december 2-án kelt levelével mindenekelőtt kifejezésre akarta juttatni, mennyire törődik a katolikus egyháznak Magyarországon kialakult helyetével. Ő is folytatni akarja a VI. Pál pápa által rendszeresített tárgyalásokat a magyar hatóságokkal. U- gyanakkor kihangsúlyozza, hogy a levélírásra személyes okok is vezették. "Abból a nemzetből származunk, melyet Magyarország népével sokszoros kötelék kapcsol össze: a közös történelem, a szomszédság, a közös uralkodóházak, a közös történelmi sors" - írja a Szentatya. Személyes indítóoka a levélírásnak az is, hogy eddigi főpásztori templomában, a krakkói székesegyházban az összes lengyelek, de különösen a fiatalok, nagy tisztelettel veszik körül a Magyarországról származó Boldog Hedvig királynő sírját. Mindezt egybevetve, a Szent Péter székébe került egykori krakkói főpásztornak ez a levele történelmi jelentőségű, mert első i- lyen természetű megnyilatkozása. A Szentatya felsorolja, miben látja ő Magyarország történeti hivatását. Az elmúlt idők előkelő helyet biztosítottak a magyar nép számára Európa történetében és az egyház és a keresztény vallás fejlődésében. Szent István, Magyarország védőszentje egyben a keresztény hit apostola és a magyarországi katolikus hit alapítója is. Vele lép be a magyarság a keresztény népek sorába, vele kezdődik a magyar államiság története. A pápa kifejezi meggyőződését, hogy a katolikus egyház továbbra is alakítani tudja Magyarország szellemi arculatát, polgárainak életfelfogását és életmódját azáltal, hogy elviszi a néphez Krisztus evangéliumát, a püspökök működése, a papok lelkipásztori igyekezete, a szerzetescsaládok és a világi hívek apostolkodásán keresztül. A pápa azt kívánja, hogy a magyar egyház pásztorainak munkája "formálja az emberek lelkét, szívét lelkiismeretét és tanítsa meg őket a szeretet parancsának értelmére, mindenki emberi méltóságának tiszteletére, a nemes szabadság átérzésére, mely a közjóért végzett munka szeretetével párosul. Tanítsa meg őket arra, hogy elsajátítsák mindazokat az erényeket, melyek nagyon is szükségesek a közjónak az elérésére, a- kár egyes emberekről, akár családokról, akár az egész társadalomról van szó" és arra kéri a püspököket, hogy törekedjenek "mindezeknek a céloknak hasznos, gyümölcsöző szolgálatára apostoli tanúságtétel által, a lelkek üdvére irányuló törekvés, és a nemzeti hagyományok megbecsülése révén, valamint azzal, hogy közösségben maradnak szent Péter utódjával és Krisztus egyházának egész püspöki testületével." Végül áldását küldi a levél címzettéinek, akiket Krisztus pásztorként és tanítóként állított részegyházuk é- lére, valamint az egyházi közösség minden tagjának, és egyben arra kéri a püspököket, hogy köszöntő szózatát tolmácsolják az ország egész népének.
