A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
211 megváltoztathatatlanságáról beszélt. Álláspontját később egy cikksorozatban is körvonalazta. A német püspökökhöz írt levél jónéhány érve már megjelenik ebben a cikkben. A németek kitelepítése, amely sajnos nemcsak a volt nemzetiszocialistákat érintette, nem lengyel kezdeményezésből született, hanem a háborús szövetségesek intézkedéséből. Nem nemzeti teijeszkedésvágy ál mögötte, hanem lengyel területek pótlásának szükségessége. Bizonyos politikai realizmus hozzájárulhat ahhoz, hogy az áthághatatlannak látszó ellentétek is elsimuljanak s mindkét nép megtalája szabadságát és békéjét az új keretek között is. Kominek tisztában volt azzal, hogy áláspontját nem osztja mindenki. Nem a kommunisták, nem a németek iránt bizalmatlan lengyel közvélemény, és nem a német kitelepítettek, akiknek Bund-]& heves sajtótámadásba kezdett és reakciós manicheizmust, farizeusi diáektikát tulajdonított Komineknek, akinek Istenfogalma is eggyéolvad a rablólovaggal. a látogatóban lévő lengyelek közül: Wojtyla, Wy szynski Höffner bíborossal A támadás sebzett, de érthető volt. Kominek titkára előtt meg is jegyezte, hogy: ennél radikálisabban és - bocsánat! — ostobábban nem is lehet a problémákhoz közelíteni. A maga részéről nem lesz hajlandó ezen a színvonalon folytatni a párbeszédet. De kitartóan kísérlezett tovább. Az Odera és Neisze-vidék lengyel egyházkormányzatának húsz éves évfordulóján (1965 augusztusában) beszédet mondott a Breslau-i dómban. Míg Wyszynski bíboros azt hangoztatta ez alkáomból, hogy: Breslau minden köve a város lengyel múltját hirdeti, Kominek tartózkodott az ilyen nacionalista jellegű történelemszemlélettől. Ehelyett azt hangoztatta, hogy mindenkinek feladata, hogy ami szép és jó a háború előtti időkből megmaradt, azt megőrizze és őszinte kívánsága, hogy az új terület lengyel valósága ne csak a lengyelek javát szolgálja, hanem a békét és egyetértést mozdítsa elő minden nemzet között.
