A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

208 emberek, a szentek is olyanok Isten nélkül, mint pl. Dante a Divina Corn- media nélkül vagy Szent István a ke­resztény hit és államideál nélkül. Nem tagadjuk, lehetne a kölni dómot merő­ben statisztikai és geometriai alapon értelmezni vagy az építészet rejtett tit­kaival magyarázni. Ez mind érdekesés helyes, de nem magyarázat a kölni dóm keletkezésére és létezésére. Arra az építők, tervezők hitéhez kell folya­modnunk. Aminthogy képtelenség len­ne Beethovent meg Bartókot a hang­rezgés, levegőmozgás, hanghullámok, vagy Beethoven idegszálainak, emész­tési folyamatának segítségével elemez­ni, megmagyarázni, megfejteni: még in­kább lehetetlen vállalkozás volna a vi­lágot, a létet, az embert, a szeretetet, stb. stb. Isten nélkül, hit nélkül akarni értelmezni. S milyen furcsa: manapság mégis mennyire felkapott az ilyenfajta értelmezés! S ráadásul egyesek még tu­dományosnak is tartják az ilyesmit. CB) Az úszás is mesterség. Tanulni is kell. Legfontosabb elv talán, hogy a fej meg a lábak ne merüljenek el. Ha sike­rül fejünket meg a lábunkat felszínen tartani, már nyert ügyünk van. Az életben is a legfontosabb talán a fej meg a láb. Azaz: fejünk, ítéle­tünk, látásunk, gondolkodásunk min­dig fent legyen. Tisztának kell lennie a fejnek, nem szabad elmerülnie a gon­dok, kételkedés, tévedés, félelem vagy beképzeltség hínárjában. Lábunkkal meg szilárd talajon kell állnunk: leg­biztosabb ilyen szilárd föld a hit és i- gazságon nyugvó, komoly meggyőző- déses világnézet. Boldogok, akik már tudnak úszni az élet sokszor hullámzó tengerében; akik nem merülnek el mindúntalan a divatos -izmusok, téve­dések, kétségbeesés meg egyéb illúziók mocsaras vizében... Arató Jolán Hangodat nem hallom, de Lelked szól hozzám, Istenem, és az egymásbamerülés a mi beszédünk. Mit mondunk egymásnak? Te áta­dod a lényeget: a szeretet sugallatát és én igyekszem felfogni és kö­vetni. Az öröm szellőjén suhan a szeretet-ihletés és az öröm lesz a híd köztem és testvéreim közt, kiknek majd átadom, amit nekik rajtam keresztül küldesz. Szeretet-körforgás, lelki közlekedés. Istenből merí­tés, önfelejtő adás: ez a mi beszédünk. Ez a hivatásom, hogy Veled legyek, hogy életed az én életem le­gyen és Téged hirdethesselek némán és hangosan. Segíts, hogy Hoz­zád tartozásom tudatában megerősödjek, mint gyökér, mely a tápláló talajba kapaszkodik; mint virág, mely a napra tárul, mint ember, ki éltető erőt szív a szeretet leikéből és melegséget nyújt a melegéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom