A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
167 sen áldoztak a közösségért munkát és olyan pénzt, amit zsebükbe tehettek. A köztársaság első éveiben a támin- gi misszió, francia páterek vezetése a- latt, nagy virágzásnak indult. Páter Jung, ez a kemény és céltudatos francia, egy év alatt felépítette a város templomát. Egy elzászi testvérrel, aki értett az építkezéshez, és kínai munkásokkal, akik nemcsak hogy nem láttak ekkora épületet, de a nyugati é- pületeknek építési módját sem ismerték. Megépítettek egy hatalmas templomot, mely akárhány európai város díszére vált volna. Az osztrák-magyar provincia szétválasztásának hajnalán a megerősödött magyar rendtartomány a Jézustársaság minden irányú munkáiból kivette részét. A missziós munka ezek között mindig elsőrangú szerepet játszott. E- lőször csak egy, aztán évek múlva több magyar jezsuita utazott Kínába. Lassankint aztán szóbakerült a francia atyák óriási területének felosztása. A sien-sieni misszió egy részét kínai világi papok, egy részét osztrák jezsuiták és egy részét a magyar jezsuiták vállalták magukra. Volt valami nagyszerű és jezsuita szellemre mutató abban a felosztásban. Mivel a magyar atyák nem rendelkeztek olyan tőkével, mint a franciák, akik hazulról híveiktől nagy alamizsnát kaptak, a magyarok megkapták azt a területet, ahol úgyszólván már minden megvolt arra, hogy a munkákat nagyobb zökkenők nélkül, nyugodtan folytathatják. Ott volt a gyönyörű templom, az iskolák tágas épületei, a rendház és a kertek — mindez készen arra, hogy a magyarok átvegyék a külső missziós területekkel együtt. Ezeken egy ideig még dolgoztak francia atyák, de elérkezett az idő, mikor az első magyar jezsuita misszionárius átvehette a legfőbb irányítást, magyar rektor és plébános dolgozhatott Tamingban s a külső disztriktusok állomásait is átvehették az atyák. A francia páterek elutaztak, a kínai világi papok egy része más helyre ment, hiszen a szeminárium növendékeiből számíthattak új papokra. Csak 2 idős francia atya maradt a rendházban. Ők itt dolgoztak ifjúságuk óta és az é- pítész testvérrel együtt a nyolcvanadik év határán itt akartak a sírba térni, a- hol imádkoztak és dolgoztak. 53. Ö míg így lassan Rezső érteni kezdte, hová került; a tikkasztó meleg e- lől az üdülőbe menekülve, vagy este, ha szinte nappali fényt vetett föléjük a hold kint a nagy kertben — miközben messziről gépfegyverkattogás hallatszott és egy-egy ágyúlöveg becsapódása reszkettette meg a levegőt - a misz- szionáriusok arcát figyelte. A legtöbbet ismerte személyesen, még hazulról. Kettő szakaszfelügyelője volt a konviktusban. Pap Lali osztálytársa volt. A fiatalabbakkal együtt tanult a retorikán és filozófián, akiket pedig nem ismert személyesen, azokról tudott leveleikből, mert otthon körbejártak a Kínából írt beszámolók és olvashatták mindazok, akiket érdekelt a távolbaszakadt testvérek sorsa. Milyen mások voltak ezek az arcok, mint otthon! Nem egy erősebb és pirosabb, szinte fiatalabb volt, de a tekintetek megkeményedtek. A fiatalok
