A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
168 fején is ó'szes hajszálak bujkáltak, nem egy arc megfonnyadt és a mozdulatokon az átélt idők megremegő idegfeszültsége látszott. Különös volt együtt így ez a magyar társaság. Nem lehetett kielemezni az összetételét és nem lehetett köny- nyen ráismerni a jellemekre. Kína sokat változtatott rajtuk aszerint, hogy hány éve voltak kint: a tanuló iíjúság még nem temetkezett el a kínai puszták egyhangúságába; nem élte át a háború és a missziós munka emberfeletti megerőltetéseit; a fiatal misszionáriusok még emlékeztek otthoni dolgokra és a magyar kultúráiét, a magyar tájak és ismerősök halványan előléptek a múltból. Voltak, akiken látszott a frontközelség idegzetet és fizikumot faló megpróbáltatása. A sötéten és hideg akarattal lobogó szemekben látszott a tudat, hogy itt testi, szellemi és lelki értelemben sebek szerezhetők. Az idősebbek otthonosan mozogtak és beszéltek a kínai élet primitívségéről és bonyodalmairól. Egyéni életük belehullott az Egyház nagy munkájának áldozati kelyhébe, ismertek és lemértek mindent, ami körülöttük történt. Éleslátásuk és tapasztalatuk lelkűk megérett imaéletével és munkájuk sikerén és sikertelenségén felülemelkedett tiszta távlatával, mint hűvös és nyugodt áramlat csapott elő. 54. ljött az első kínálkozó alkalom a körültekintésre. A lakatos testvér, aki a környék motorkerékpárjait szokta javítani, Sun-te-be utazott és Rezső szívesen kísérte kerékpáron. Korahajnalban indultak. Az útnak nem volt érdekessége, hacsak a tapasztalat nem, mert egyhangú vidéken vitt át. Rezső csak most vette észre, hogy nem sima, hanem kegyetlenül ráz és az esős idők esetére lerakott egy-két sor tégla, melyen a sofőrök boszorkányos ügyességgel vezetik a kocsit, hogy a kerekek a sárba ne süppedjenek, veszedelmes ellensége a kerékpár gumijának. Úgy tíz óra felé szokatlanul köny- nyűnek tűnt fel a hajtás. Pedig testükről patakzott a víz. Lassan elcsendesedett a beszédjük, fejüket egyre jobban csüggesztve nézték az első kereket, az út szürke porát. Tizenkét órakor a trópusi sisak alatt is érezni lehetett a nap erejét. Szemük káprázott a sötét szemüveg mögött.- Le kell szállnunk - mondta a testvér. Az út mellett azonban nem volt falu. Mikor a vasútállomást összekötötték a kis várossal, nyílegyenesen vágtak utat a sík mezőn. Pár kisebb települést felégettek, hogy ne lehessenek búvóhelyek a kóbor guerillák számára. A nép kerülte is az utat. Ha a közelében elkapja őket az útörség, még gyanúba is kerülhetnek. A mezők szélén látszott egy-két kerekeskút. Odahajtottak. A kutak a- zonban le voltak láncolva, nem lehetett vizet húzni belőlük. Fa csak egy távolabbi sírdomb oldalánál álldogált. Odamentek, hogy kicsit megpihenjenek. A nem mély sírból kilátszott a koprsó vastag deszkateteje. Hangyák és mindenféle bogarak másztak elő belőle. A pihenés nem sokat ért, mert nem ihattak. Továbbhajtottak. A negyvenfokos hőségben már nem verejtékeztek. Szá-
