A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

166

te: ’’Mikor munka nélkül voltam, a szemétládák tartalmát vizsgáltam át. Nem is hiszitek, mennyi pénzt lehet csinálni abból.” Az abbé fejcsóválva hallgatta, majd megjegyezte: ’’Erről semmit se hallottam a szemináriumban. De ha te pénzhez jutottál általuk, mi is megpróbálhatjuk.” Ma szerte a világon 200 Emmausz közösség van, kb. négyezer taggal (52 van belőlük Franciaországban, mintegy ezerötszáz taggal). Hulladékértékesítéssel foglal- az abbé legújabb fényképe koznak, mindenütt környezetük életstílusát követik s egy megbízott felelős vezetése alatt élnek. Filozófiájuk mindenütt az ún. e- redeti emmauszi: a szemétre kidobott holmik újra használhatóvá tételével új reménységet önteni a nincstelenekbe és felébreszteni velük a kiváltságos osztályok lelkiismeretét.

Láttam Neuilly-sur-Marne-i telepüket. 35-en vannak a közösségben. 4-5 teherautó hordja a ’’nyersanyagot”. Telefonhívásra házhoz mennek, hogy átkutassák padlások és pincék használatlan anyagát, használt és feleslegessé vált bútorokat és egyebeket gyűjtsenek. Amikor a telepre visszaérkeznek, már várják őket a közösség különféle műhelyeinek dolgozói. Egyesek a matracokat válogatják ki, mások a rongyot, ismét mások a papirost, a bútorokat, a háztartási cikkeket, elhajított té-vé készülékeket. A javításra szoruló dolgokat rendbehozzák, a többit (papírt, rongyot) csomókba gyűjtik. A kijavított ruhákból, bútorokból, az ép e- dényekből, díszekből és egyebekből saját ócskavásárukon nevetségesen olcsó á- ron sokat eladnak — ebből tartják fenn a közösséget. Elvük, hogy önerejükből tartják fenn magukat, semmi hatósági segélyre nem szorulnak. A munka nem könnyű. Bizonyos szakértelem is kell hozzá. A közösség tagjai a modern élet hajótöröttjei, akikbe Pierre abbé művei próbálnak új reményt önteni.

Cser László

Q leltél

52.

Ö misszionáriusok hírneve ebben az időben magasan ragyogott. Az állam védelme alatt dolgoztak és a mandarinok előjogait élvezték. KínaNyugat felé pillantott; vezető elemek a külföldet utánozták és a nagy fal most már szellemi és erkölcsi értelemben is kezdett ledőlni.

A köztársaság eszméi Nyugatból táplálkoztak. A civilizáció, államjog, törvények egyre jobban a nyugati civilizáció és államélet vívmányait honosították meg. Egyelőre természetesen csak papíron. Kínában kevés volt az i- gazi nemzeti öntudat, az önzetlen és a nép javát tekintő törekvés. A csak saját érdeküket tekintő vezetők nem szíve-